Sokszor hálát adtam már Istennek értetek azért, amit tapasztalhattam a gyülekezetben, az egységért, a családiasságért. (Máté 19,29 és Lukács 18,30).
December elején történt velem, hogy furcsa gyengeség, kis hőemelkedés, köhögés, kevés mozgás, munka után nagy izzadás, fáradtság lepett meg. Így teltek a napok, vártam, hogy majd elmúlik. Hívtak a lányok csoportra, női órára, stb.

Sehová nem tudtam menni, de kértem is őket, hogy ne is mondják senkinek, mert most jobb nekem egyedül. Hiába teltek a napok, vártam a gyógyulást, nem gyógyultam. Két hét után elmentem az orvoshoz, nem is kellett mondanom, hogy utaljon be tüdőröntgenre, ahogy megvizsgált, már írta is a beutalót. Tüdő és mellhártyagyulladás, víz és egyéb van a tüdőmben – állapították meg. Nagy betegségekkel élek évek óta, ahhoz képest – hosszú ideje – most sem, még megfázva sem voltam. Hogy hogyan jött ez a betegség, még most is rejtély előttem, de nagyon szép karácsonyom volt, mert nagyon közel érezhettem magam Istenhez. Aztán hívott az egyik drága testvérem, hogy hoz levest, mert hogy ilyenkor sok folyadékra van szüksége a szervezetnek. Nem kell, nem kell semmi! – tiltakoztam, de ő nem tágított, mégis elhozta a levest. Ami nagyon tápláló volt. Pillanatok alatt fényessé tette az én elhanyagolt konyhámat, én pedig sírva kértem bocsánatot az „erőszakos” fellépésemért. Akkor cseng a mobilom, egy másik testvérnő (nem is tudom, honnan értesült, hogy beteg vagyok???) csak kérdezi a telefonban „Hogyan oldom meg a karácsony előtti nagy bevásárlást?” Óh, nem kell nekem semmi, mondtam én. (Ez a kérdés jó volt egy figyelemfelkeltésre.) Van, aki ismét telefonál, és ismét elhangzott a kérdés: mire van szükségem. Hát egy kis gyümölcs talán jó lenne – nyöszörögtem. Erre meg is érkezett az én testvérem több kiló almával, narancssal, stb-vel. Szenteste előtt nagy családi eseményük közepette kórházból hívott fel valaki, hogy hogy vagyok, ki van velem. Nem akarok „érzelgősködési” tévútra térni, de szeretném, ha jól érthető lenne a lényeg. Isten két dologra tanított engem ebben a helyzetben:
1.Kiszámíthatatlan helyzetben is velem van, és kihoz a bajból. (Nem kellett szanatóriumba mennem, meggyógyultam itthon.)
2.Tényleg Isten nagy családjának egységében vagyunk. Lásd a fenti Igét.
Bármennyire is nehezen fogadtam el tőletek, de most utólag be kell vallanom, hogy nem is csak az, amit hoztatok, de maga a törődés több, mint fél gyógyulást jelentett a számomra. És hát itt köszönöm meg a karácsonyi ajándékot is, amit szintén nagyon nehezemre esett elfogadni. Imádkozzatok, hogy Isten valamilyen módon hozzon ki az adósságaimból, és tegyen elégedetté azzal, amim van, és adjon teljes testi-lelki gyógyulást.
Köszönöm..., köszönöm..., köszönöm....