Kübekháza polgármestere (saját szavait idézve) a "hétköznapi lelkipásztorkodás" követe, aki világítani szeretne a világban, tetteiben akar keresztény lenni.

„Megjártam a nagypolitika bugyrait, s ma már hálát adok az Úrnak, hogy kiemelt onnét, mert egyébként nem ismerhettem volna meg Őt. Igyekszem minden nap imádkozni az ország népéért, vezetőiért és egy szeretetteljesebb közéletért.” írja egyik társas fórumon önmagáról.

Életrajzi könyvét két nap alatt sikerült végig olvasnom, és „rabul ejtett”, szinte nem tudtam letenni. Olvasmányos, humorral fűszerezett, jó tollú író alkotása.

Máté 18: 3. „És monda bizony, bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába”

Kezemben tartom az „Édenkerti mesék” című 85 oldalas, 30 írást és mintegy húsz fekete-fehér képet tartalmazó 2007-ben megjelent könyvecskét, 8 színes képecskével a borítóján, hátlapján. Az első pillantásra egyszerű és kisméretű munka szinte elbújik a polcon a képekkel dúsan illusztrált, színesebbnél színesebb, nagyobb formátumú, többnyire külföldi mese- és ifjúsági könyvek között. Persze ha megtalálható egyáltalán közkönyvtárakban, a főváros legnagyobb közművelődései könyvtárhálózatában nincs egyetlen példánya sem, az Országos Széchenyi Könyvtár egy példányát őrzi. (Ennek oka valószínű, hogy magánkiadásban és kis példányszámban jelent meg). Ha csak a látvány és külső után ítélve, „sebtében” választunk olvasnivalót, nem biztos, hogy észrevesszük, hiszen az óriás plakátokhoz, mozgó reklámokhoz, vibráló képekhez, a szinte ránk zúduló információ-kavalkádhoz szokott tekintetünk továbbsiklik a szolidabb, kevésbé feltűnő dolgokon, alkotásokon.