Kedves Gyülekezet! Isten a szívemre helyezte, hogy írjak Nektek, a betegekért tartott imanapról. A múlt hónapban egy csodálatos szombatot tölthettem Vasvári Zsuzsával Győrben. Az ottani Baptista imaházban 10-16 óráig volt alkalmunk bizonyságot hallgatni az Úr dicsőségéről, melyet a betegekért tesz. Megismertük Őt, mint gyógyítót és ezt saját életünkben is megtapasztaltuk.

A nap végére hatalmas lelki békesség töltötte be szívünket. Nem csupán a fizikai betegekért imádkoztunk, hanem legfőképpen a lelki és szenvedélybetegek megkötözöttsége ellen. Testünk mulandó, de lelkünk örökkévaló, ezért olyan fontos, hogy a szívünkben rendben legyen minden. Ottlétünk alatt imádkoztunk többek között egy fiatal fiú családjáért és évfolyamtársaiért, aki azon a héten távozott az Úrhoz nagy hirtelenséggel. Délelőtt még együtt írta a többiekkel a dolgozatát, délután a focipályán lett rosszul és már nem tudták megmenteni az orvosok. Az ott részt vevő testvérnők közül néhányan az ebédszünetben kiültek a parkba levegőzni, beszélgetni. Ez alatt arra járt egy hasonló korú fiú és kétségbeesve kért tőlük segítséget, mert nem kapott levegőt és szédült. Kiderült, hogy fociedzésről jön és aznap még nem evett semmit. Persze Ők mindjárt enni-inni adtak neki. Majd mikor jobban lett, kocsiba ültették és hazavitték édesanyjához. Közben beszélgettek Vele Istenről, ami megnyugtatta a fiút. A későbbi hírek szerint édesanyja korházba vitte Őt, ahol a szívét és a tüdejét vizsgálták. Bízom benne, hogy az Úr kegyelmes volt Vele és azóta már nincs baj a fiúval. Nekünk ez személyes bizonyság volt akkor, ott a helyszínen arra, hogy az Úr mindig Velünk van, minden helyzetben gondoskodik Rólunk, szeret minket és vigyáz ránk, ha segítségül hívjuk. Ha nem így lenne, talán ez a fiú is elveszett volna, de hiszem, hogy jobb terve van Vele. Imádkozni kell ezért a fiúért is és sok hasonló fiatalért, hogy keressék Istent, aki vezetni tudja Őket. Ne feledkezzünk meg kérni, ha olykor még reménytelennek tűnik is a helyzet, hiszen ezzel örömet szerzünk a mi Mennyei Atyánknak. Legyen a dicsőség az Övé!

Seregi Emese