Batizi gyermekek naplója



.

.

2015. december 10.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Mostani levelemben jó hírekkel, bizonyságtétellel szeretnénk számotokra szolgálni!

Annuskával voltunk kardiológia kontrollon és hála Istennek minden rendben van, csak 1 év múlva kell ismét menni. Az a pici ér, ami “feleslegbe” volt neki, már nincs ott – legalábbis semmi jelét nem látta a doktornő.

Annuska szemészet: a doktornő nagyon megdícsérte, mert nagyon szépen gyógyul! Nagyon szépen együtt dolgozik a két szem, alig rebeg és szemüvegben pláne középen van a tekintet! Azt mondta, hogy a dioptriával jelenleg nem kell foglalkozni (ami egyébként -7/8 körül mozog) mert az még változhat, a fontos az, hogy a kancsalságból kigyógyult és hogy erősödnek a szemidegei! Ebből kifolyólag már csak heti 1 – 1 alklalommal kell az egyik és másik szemét is 5-6 órára letapasztani (eddig minden nap tapasztottuk és addig tartottuk rajta, ameddig tűrte). A szemüveget továbbra is rajta kell tartani, ameddig csak tudjuk.

Fenti két eredmény köszönhető a Jóisten gyógyító kegyelmének és a rendszeres fejlesztő foglalkozásoknak. Egy – egy ilyen kontroll előtt, meg úgy a mindennapokban nem is gondol rá az ember, hogy milyen “terheket” cipel, csak akkor veszi észre, hogy legördül a szívéről egy szikla, amikor ilyen csodálatos igazolást és dicséretet kap a gyermek a szakorvostól!

A Főorvos asszony a PIC – ről ránk gondolt és felkért, hogy bátorítsam – támogassam a hozzánk hasonló helyzetben lévő családokat, főleg anyákat, akik még benn vannak a kórházban és a babájuk az intenzív osztályon fekszik. Mondjam el, hogy mi hogyan éltük meg a helyzetünket és hogy én miben segítettem a mi babánkat és hogy beszéljek a koraszülött fejlesztésről is. Még nem tudjuk, hogy milyen keretek között, hogyan tudjuk ezt csinálni, de a jó Isten részéről ez egy további lépés – biztos megadja az útját/módját is a megvalósításnak 🙂  Kérlek, imádkozzatok ezért!

A Tunyogi fejlesztő tornára ismét kijött a TV (most az M1) és riportot késztettek amit a http://www.mediaklikk.hu/video/csalad-es-otthon-13-resz-5/ 10. perctől látható.

Sok anyagot felvettek, de ennyi fért a műsorba. Sajnos én nem mosolygok, ezt tudjátok be annak, hogy egyszerre kellett figyelnem arra, hogy a megadott pontról ne mozduljak el, a kamerába nézzek, ne billegjek, Annuskára is figyeljek és hogy értelmesen is válaszoljak. Remélem ez sikerült… Erzsébetet is hallgassátok meg, mert ő mondja a torna lényegét.

A múltkori Auchan központ véradás a János kórház PIC osztály koraszülött babái részére olyan jól sikerült, (hála kedves kollégáimnak és mindenkinek, aki éppen arra járt és beugrott vért adni), hogy hivatalos véradás szervező lettem 🙂 jövőre várható a folytatás 🙂

Kb. 1 héttel ezelőtt felhívtam a PIC osztályt, hogy mire van jelenleg szükségük, azt mondták, hogy polár takaróra az inkubátorokba és textil pelenkára. Rá pár percre beszéltem egy kedves Auchanos kolléganőmmel, aki azt kérdezte, hogy  szükségem van – e polár takaróra, mert az egyik dobozban talált több mint 10 darabot.  Ez aztán az időzítés!!! El is mentünk érte és már az intenzív és koraszülött osztály haszálatában van. Nagyon köszönik!

Egy másik kedves barátunk pénzt ajánlott fel és az egyik pelenka szállítóval sikerült egyeztetnem és 25 db textil pelenkát küldtek nekünk nagyon jó áron, az is leadva a PIC osztályra! Nagyon köszönik és nagyon örülnek!

A Böszörményi úton nemrég nyílt egy nagyon szuper használt babaruha üzlet, a Csimota. A tulajdonos hölggyel összeismerkedtünk és nagyon kedves hozzánk: félreteszi a zenélő, beszélő plüssöket, bábokat – és mindig örömmel vár, hogy ezt és ezt találta a babáinknak. Kérte, hogy nevezzünk be a szépségversenyükre a babákkal – mi feltettünk 2 képet, de nem is nagyon foglalkoztunk vele. Pár napja felhívott, hogy az 1. helyezett Annuska lett, a 2. pedig Jánoska – és kaptunk ajándékba vásárlási utalványt! Ez egy újabb váratlan meglepetés, amire nem számítottunk 🙂

A babák voltak két Mikulás ünnepségen is (Tunyogi és Auchan), nagyon jól érezték magukat.

Jánoska és Annuska is nagyon aktívak, minden napra jut valami új tanulnivaló, tapasztalat, élmény. Annuska nagyon szereti fújni a furulyát, járókába kapaszkodva mászkálni, nevetgélni, huncutkodni, hintázni,különböző tárolókból főleg kipakolni. Jánoska autó kereket szerel és megvizsgálja a körülötte lévő tárgyak használatát: zoknit lábra próbál húzni, ötujjas bábba beleteszi a kezét, a porszívó a kedvenc és ő szereti a játékokat visszatenni a tárolóba. Szavakat ismételnek, rámutatnak arra a tárgyra – dologra, amit kérünk, vagy amit szeretnének enni – inni, megkeresnek – odahoznak tárgyakat, egymást simogatják, egymás kezét megfogják, cumit egymás szájába teszik és játékot is odaadnak egymásnak. MIndketten szeretik a szavakat ismételni: angyal, Anna, hóember, adjon, add ide, hagyd abba, ámen, Kornél, paprika, kolbász, inni, manó, mobil stb. Ja és számolni is szoktunk – Jánoska nagyon szépen artikulálja az 5 – öt 🙂

Talán kicsit hosszúra sikerült a levelünk, de köszönjük, hogy megoszthatjuk veletek 🙂

Isten áldjon benneteket, köszönjük, hogy jöttök hozzánk, hogy találkozunk és hogy kerestek minket!

Sok puszi

Csabi, Cili, Annuska, Jánoska

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2015. november 5.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Először is egy bocsánatkéréssel tartozom nektek, hogy ilyen sokáig nem írtunk híreket magunkról! Úgy reméltem, hogy a nyáron (amikor a tornán is szünet van) majd több időnk lesz – de hát jöttek új és új kihívások, új élmények és előre nem tervezett események:-). Hála Istennek, sokatokkal azóta már személyesen is sikerült találkozni! Számunkra minden ilyen viszontlátás egy újabb energiabomba, örömteli élmény – ami nagy erőt és lendületet ad a további kihívásokhoz.

Megpróbálom nagy vonalakban összefoglalni az elmúlt hónapok legfontosabb, legörömtelibb eseményeit.

Annuska: ő már kétszeresen csoda babának van nyilvánítva! Egyrészt a házi doktornéni mondta azt, hogy ő nem reménykedett abban, hogy Annuska bárhová is eljut fejlődésben és hogy beírja az anamnézisébe, hogy “csodagyerek”! Másrészt a főorvos asszony (PIC János kórház, ahol születtek) a legutóbbi kontrollon (október eleje) úgy fogadott, amikor meglátta őket, hogy “Anyuka, jól imádkozott!” Megkérdezte, hogy Annuska kúszik – e már. Erre mondtam, hogy már mászik és mindenbe kapaszkodik és állásba húzza magát! Erre ő teljesen elámult és azt mondta, hogy ha valaki beszél neki egy ilyen babáról, aki ilyen súlyos állapotban volt és hogy 14 hónapos korára ennyit fejlődik – ő nem hiszi el! Vártuk ezt a pillanatot, hogy valahogy ő is elfogadja, hogy a jó Isten felette áll minden orvosi tapasztalatnak, minden statisztikának, minden Apgar számnak – Ő a gyógyítás Istene! (Annuska Apgar száma 1/6 volt, újra kellett éleszteni, többször megkérdezték, hogy nem kereszteltetjük – e meg, ha esetleg meghalna, megkérdezték, hogy meddig menjenek el abban, hogy megmentik az életét és felkészítettek arra, hogy a következő látogatásra talán már nem lesz életben). Ebből az állapotból jutottunk el oda, hogy mászik négykézláb, bútor mentén kapaszkodva jár, közben lepakolja az útjába eső dolgokat, a fiókból kirámolja a ruhákat (apa segítségével- tartja a fiókot, rá ne záródjon a kezére), anyanyelvi szinten gügyög – kedvenc szavai: “hamm, háp, hoppá, anya, apa”; mosolyog, kacag, kérést – utasítást megért, teljesít, alapszíneket – tárgyakat megkülönböztet és kiválaszt. Szereti a férfiak társaságát: mosolyog, odabújik, simogat, puszilgat, nagyon huncutul néz. Fáradthatatlan, egész nap dolgozik. A járókában esett már egy párat, de meg se kottyan neki, feláll és műsorozik tovább. Csak akkor sír, ha Jánoska ismerkedés címszóval odakap az arcához. A tornát nagyon élvezi, mászik oda a többiekhez, tapsol, amikor átvezetés van a gyakorlatok között, folyamatosan figyel, magyaráz. Van egy kislány, akinek szintén takarás van a szemén, ő odamászik és le akarja szedni. Nyáron volt egy időszaka, amikor csak a szőnyegen volt hajlandó elaludni, kb 60 perces torna után. Olyan hajlékony és olyan mozdulatokat képes produkálni, hogy vagy a cirkuszban lesz artista, vagy pedig balett táncos. Most már mi altatjuk, vagy én, vagy Csabi és nagyon örülünk, hogy ilyen kiváltságban van részünk. Reggel mosolyogva, magyarázva ébred, egyből elkezd pakolászni és az üres kávésbögréből nagy élvezettel iszik. Aztán pedig eljátszik a kiskanállal. Nem mászik gyorsan, de pillanatok alatt ott van bárhol – leginkább a konyhában. A hagymás és krumplis dobozt előszeretettel pakolássza – a múltkor a hagyma bajszát kellett a szájából kiszednem, úgy rágta, mint a maffiózók a szivarvéget – de nem nyeli le és nagyon kacag, amikor megpróbáljuk kiszedni. A hűtő oldalán megcsodálja magát és általában puszit is ad magának. A szemész doktornő szintén el van ámulva, hogy milyen szépen gyógyul a szeme – a kancsalság / befelé nézés miatt már nem kellene neki a szemtakarás, de az idegek erősödése végett még ragasztani kell (2 nap bal, 1 nap jobb). Júniustól szemüveges (jobb szem -7, bal szem -3 és mindkettő cilinderes). Nagy munka rajta tartani a takarást és a szemüveget is. Van kis gyógycipője is, kimondottan a lábára gyártva, nagyon jól tűri és viseli. Aztán még voltak egyéb kalandok: 2 alkalommal EEG, 1 alkalommal koponyaröntgen, 1 alkalommal vállröntgen – csak hogy ezt – azt, ilyen – olyan eshetőségeket kizárjanak.

Jánoska: őt is nagyon megdicsérte a főorvos asszony – nagyon jó értelmi és érzelmi fejlődés, megkésett mozgásfejlődéssel. Még nem mászik, de ez nem akadály abban, hogy kúszva – forogva – pörögve mindent elérjen – legfőképpen a megszerelendő és beüzemelésre váró dolgokat: porszívó, forgószék, vasaló, fiók. Nagyon szeret szerelni, a kisautók összes kerekét végig pörgeti és közben magyaráz. Nagyon muzikális: minden tárgyból hangszert csinál és ha kezébe kerül egy hangszer, szinte egyből tudja, hogy mit kell vele csinálni. Ha zenét hall: elkezd táncolni. Először csak a fejét ingatja, aztán a lábait, majd beindul az egész teste.  A tornát ő is szereti, általában ő a felvezető a tapsolásban és nagyon szereti, ha dícsérik. Ő is szeret rámolni, ajtót nyitogatni, apjával vonatokat nézni és ő a fogával próbál ki mindent. Szeret a gimnasztika labdán hason – háton mozogni és most Csabi azon dolgozik vele, hogy a bal lábát is használja, ha hason van, ne csak a jobb lábát. Nagyon jó a memóriája, ha nagyszülőkhöz megyünk, akkor keresi az ismerős tárgyakat – végig kell vele nézni azokat és amit lehet, kipróbálni: slag, nyújtófa, kapcsoló, képek a falakon, tányérok; mindent leutánoz, amit mutatunk neki. Nagyon nagy megfigyelő – lehet, hogy nyomozó lesz belőle. Szeret olvasni, nemrégiben vendégségben voltunk és kapott egy széthajthatós kemény lapból álló könyvet, egész ottlét alatt nagy ámulattal forgatta, nézegette – mutatta nekünk is, azóta az állatokat is megtanulta belőle. A foglalkozásokon nagyon sok mondókát tanulunk és ahhoz van mutogatás, azokat ő magától ismétli és a buszon is előszeretettel adja elő a tudományát. Nagyon tud lelkesedni, sikongat – kiabál, ha valami tetszik neki. Ő inkább a mássalhangzóval kezdődő szavakat utánozza – jól kivehetően. Nagyon szereti a gyümölcsöket – teli van a szája, de már reklamálja a következő falatot. Valamelyik nap nem akart enni, kis időbe telt, mire rájöttünk, hogy ő szeretné a kis kanállal megmeríteni és szájába rakni az ételt. Nagyon jól kezeli a labdát és ha valamit nem ér el kézzel, akkor azt lábbal felveszi és a kezébe teszi. Ha kúszás közben nagyobb tárgyakba ütközik, mint pl. komód, akkor párszor megfejeli, hátha odébbmegy – szóval kemény legény:-). Az ő szeme teljesen szuper, de kiscipője neki is van. Nagyon – nagyon huncut.

Az utcán, vagy a BKV – n sokszor megállítanak minket és megcsodálják a babáinkat, így nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy elmeséljük a történetünket és hogy bizonyságot tegyünk Isten szeretetéről és arról, hogy mennyi jó, önzetlen ember vesz minket körbe. Nagyon különös, hogy akikkel találkozunk, szinte mindenkinek van valamilyen kapcsolata koraszülött babával vagy tapasztalata a témában. Folyamatosan hálásak vagyunk azért, amiért a lehető legjobb helyre járhatunk tornára (Tunyogi Pedagógiai és fejlesztő játszóház) és hogy a lehető legjobb orvosok, szakemberek gondoskodnak a babáinkról. Ha valaki a környezetetekben hasonló élethelyzetbe kerül, nyugodtan említsetek minket és mi is nyitottak vagyunk arra, hogy beszéljünk bárkivel arról, amit megéltünk.

Sokat és szeretettel gondolunk rátok, Isten áldjon benneteket mindenben, amit csináltok!

Sok puszi öleléssel és a leghamarabbi viszontlátás reményében,

Cili, Csabi, Anna Rózsa, János Csaba

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2015. november 3.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Megvallom nektek őszintén, hogy amikor a babáinkat megmentették, meggyógyították és kiengedték a kórházból – saját magamnak tettem egy ki nem mondott fogadalmat: ahogy csak tudom, és amilyen eszközzel csak tudom, segíteni fogom a munkájukat és azt, hogy az ott fekvő babák emberhez méltó ellátást kapjanak. Soha nem felejtek el gondolni az ott fekvő kis hősökre. Az orvosok és nővérek mindent megtesznek ezért, de sokszor jól esik a “külső” segítség. Tudom, talán nagy szavak ezek egy ilyen egyszerű embertől, mint én – de nektek köszönhetően vannak sikerek, ami bizonyíték arra, hogy nem hiábavaló a “cél” és hogy rengeteg nemes szívű ember van és ezek közül sokan a mi barátaink! Többen közületek adtak ruhákat, sütöttetek – hoztatok süteményt a nővéreknek, jöttetek vért adni, és tudom, hogy imában is hordozzátok őket! Mi is bevittük a legtöbb apró méretű babruhát, mosóport, öblítőt, digitális lázmérőt, fecskendőt, pelenkát, popsikrémet, stb., a nővéreknek – orvosoknak süteményt, kávét, csokit, fényképet a babákról, nyáron védőitalt stb. Tudják rólunk, hogy a jó Isten, a család és rengeteg barát áll mellettünk és hogy ti támogattatok minket a nehéz időszakban. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek foglalt már a szíve, hogy hová adakozik, de  ha mégis úgy döntötök, hogy ide is jó szívvel szántok valamit, én összegyűjteném és átadnám a két osztálynak (PIC – intenzív osztály és a Koraszülött osztály, János kórház), vagy ha valaki jönne velem szívesen, talán még jobb lenne.

Megpróbálom összeszedni, hogy mire lehet szükség – itt nem kell nagy tételekben gondolkodni – sok kicsi sokra megy 🙂 és nincs olyan, hogy “kevés”!

IMA!!! – mosópor – öblítő – papír kéztörlő – textil pelenka – legkisebb méretű eldobható pelenka – Bio Gaia Protectis (baby – D vitamin nélkül) tubusos popsikrém – nedves törlőkendő – digitális lázmérő – nagyon pici méretű body és rugdalózó (én ha turizok, akkor azokba mindig belehímzek egy szívecskét, ha így hoztok, azokkal sem leszek rest:-)  és ki is mosom, és vasalom – ágyrácsvédő – finom anyag (polár, plüss, vagy tiszta pamut) amit az inkubátorba tesznek, hogy melegítse a babákat és a koraszülött osztályon a fejük alá – előke – elem a légzésfigyelőbe

Lelkileg sem egyszerű az ottani eseményeket megélni, tudok olyan nővérről, aki a Mai Igét olvassa

Néhány idézet, ami engem mindig tettre késztet:

Széchenyi István: “Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember”

Ronald Raegen: “Nem tudunk segíteni mindenkin, de mindenki tud segíteni valakin”

Biblia, 2Kor 9:6-7: “Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert “a jókedvű adakozót szereti az Isten”.

Köszönöm, hogy fentieket megírhatom nektek és tudhatom, hogy lelkiekben velem vagytok.

Ha valakinek van még más ötlete, vagy kérdése – kérem keressetek.

Hálás szívvel gondolok rátok, nagyon szép őszi napokat kívánok

Cili

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2015. április 27.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Ismét csodálatos hírrel jelentkezünk: a kardiológiai vizsgálaton mindent rendben találtak! A babák egy zokszó nélkül, mosolyogva – érdeklődve vettek részt a vizsgálaton: felrakták a kis tappancsokat a mellkasukra, a csipeszeket a végtagjaikra, utána a tenyerükön megnézték a szaturációt, majd az ultrahanggal a mellkasukat és a nyaki részt. Nagyon megdicsérték őket, hogy ilyen pici létükre is milyen szépen viselkedtek. Jánoskával 3 éves korában, Annuskával 6 hónap múlva kell ismét visszamenni.

Örülünk annak, hogy lement az influenza és egyéb járvány szezon, mert így már mi is többet tudunk menni közösségbe, barátot látogatni, vagy akár kirándulni. Nagyon jó érzés volt ismét elmenni a gyülekezetbe, és meglátogatni a kollégákat. A hétköznapjainkat továbbra is a torna határozza meg (Tunyogi pedagógiai és fejlesztő játszóház): Annuska izomzata nagyon szépen erősödik, ügyesen csinálja a labdás feladatokat; Jánoska pedig inkább “produkciónak” tekinti a tornát és végtelenül boldog, amikor dicsérik. Végig figyelnek, mosolyognak a 45 perc fizikai rész alatt és rövid szünet után folytatjuk az értelmi, tanulási, figyelem képesség fejlesztéssel – szintén 45 perc. Annuska szemét még takarjuk – bízunk benne, hogy meglesz a gyümölcse, mert már nagyon nehezen viseli.

Jánoskához a PIC – re jártak gitározni, énekelni a Ringató alapítványtól. 2015. április 28-án kedden a Családbarát műsoron belül a Babapercekben arról volt szó, hogy milyen hatása van a babákra a zenének, énekszónak, amíg az inkubátorban vannak. Meghívtak minket is, hiszen 2 hónapig Jánoska is napi 30-45 percen keresztül élvezhette a gitár+ének gyógyító, megnyugtató hatását.

Szeretettel gondolunk rátok, sokszor puszilunk benneteket, Isten áldjon benneteket!

A mihamarabbi találkozás reményében

Batizi család apraja, nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2015. április 1.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Februárban voltunk szemészeten Annuskával és akkor azt mondta a doktornő, hogy ha nem javul a kancsalsága, akkor meg fogják műteni és hogy nagy valószínűséggel áprilistól szemüveget kell hordania, mert nagyon rövidlátó.

Tegnap voltunk ismét kontrollon és a következő örömteli híreket osztjuk meg veletek – szó szerint idézve a doktornő által kiadott papírt:

“Látási figyelme nagyon sokat fejlődött. Figyel, fixál mindkét oldalon. Az abdukció (befelé nézés) javult.” A doktornő nagyon el volt ámulva a javuláson, látszott rajta, hogy örül, szinte alig akart elengedni minket, olyan sokszor elismételte, hogy mennyit javult Annuska szeme. Annyira látványos a javulás, hogy most a dioptriát nem is műszerrel mérték, hanem “manuálisan” – az általunk vitt kis “gyakorló” tárgyakat mutogatta Annuskának, így figyelte meg a látását. Biztatott minket, hogy továbbra is haladjunk ezen az úton!  Műtétről szó sincs, szemüveget egyelőre nem kell hordania és kontrollra csak 2 hónap múlva kell menni (eddig havonta jártunk). Jánoska szuper ügyes, nem kellett neki sem a szemhéjterpesztő, pont a vizsgáló eszköz közepébe nézett. Vele csak 3 hónap múlva kell visszamenni.

Nagyon hálásak vagyunk Istennek, amiért a gyógyulnak a babáink és hogy nem hagy minket reménytelenségben! Nagyon hálásak vagyunk azért, mert jó szakemberek vesznek körül minket, akik a tudásuk – tapasztalatuk legjavát adják, hogy a gyerekek gyógyuljanak! Nagyon köszönjük mindenkinek a közbenjárást Jánoskáért és Annuskáért! Remélem hamarosan találkozunk, Isten áldjon benneteket!

Csabi, Cili, Anna Rózsa, János Csaba

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2015. március 26.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Most csak egy pár sorban írunk nektek.

A legutóbbi fejlődésneurológiai vizsgálaton (János kórház, PIC osztály – ahol születtek) a főorvos asszony NAGYON – NAGYON megdicsérte a babákat! Szépen figyelnek, jól mozognak, szociálisak, ügyesek, humorosak. Mondta is, hogy Annuska fejlődésével kapcsolatban erős kétségei voltak, de ahogy most látja a kicsi lányt – el van ámulva. Mi szülők is meg vagyunk dicsérve, mert látszik a babákon, hogy sokat foglalkozunk velük és tudja hogy ez nagyon fárasztó, de megvan a gyümölcse a munkánknak. Nagyon jó volt ezt hallani és köszönet nektek, akik olyan sokat gondoltok ránk, támogattok minket és imádkoztok értünk.

Jövő héten lesz szemészeti vizsgálat, nagyon reménykedünk benne, hogy javult Annuska szeme és még ha kell is szemüveg a rövidlátás miatt, de a kancsalságát nem kell majd műteni.

Annuska tud forogni, szépen tartja a fejét, szeret hintázni, ha háton fekszik, a lába mindig a szájában van, állandóan mozog, sokat nevet – kacag és kommentálja a tapasztalatait. Szereti a mondókákat, számolást, éneklést, csiklandozást, harapdálást – néha kis vadóc. Máskor nagyon nyugodt, kedveskedik a vele törődővel, szeret simogatni és elbűvölő a mosolya. A tornán pedig nagyon fegyelmezetten és nagy koncentrálással végzi a gyakorlatokat, igaz néha bohóckodik is. Van egy gyakorlat: egy lejtőre van rátéve és kapaszkodnia kell. Mi tartjuk a kezét 10 másodpercig és utána elengedjük, hangosan számolunk harmincig és ő teljesen egyedül tartja magát – egy szó nélkül! Mondta a foglalkoztató néni, hogy ezt megtaníthatná nagyobb gyerekeknek is (az 1- 2 éveseknek)!

Jánoska még nem forog – jól érzi magát akár hason, akár háton. Viszont olyan jól kinyomja magát, hogy könnyen át lehet fordítani a hátára. Ilyenkor elmagyarázzuk neki, hogy ezt már egyedül kellene csinálnia. Nagyon figyel és megfigyel, sokat nevet, szereti a társaságot. Mindig udvarol, kész “sármőr”. Amikor Annuska közeledik hozzá, először mozdulatlan lesz, még csak nem is pislant – várja, hogy elmúljon a “veszély”. Ha ez nem történik meg nagyon gyorsan és Annuska még mindig barátkozni próbál, na akkor kezd el kiabálni. Máskor meg csodálja Annuskát, simogatja, mosolyog rá. Sokszor úgy alszik el, hogy Csabi haját simogatja. Sokat beszél: alkalmanként kimondja az “apa, baba, egy, hat” szavakat.

Napközben nagyon sokat vannak ébren, viszont ha babakocsiba kerülnek és kimegyünk a levegőre, akkor garantált a 1,5 óra alvás. Az éjszakák voltak kicsit nehezebbek az elmúlt héten (éjféli, hajnali ébrenlét), de úgy néz ki, hogy visszaáll a régi rend mert mára már átaludták az éjszakát.

Szóval így telnek a napjaink: tartalmasan, aktívan, nagyon gyorsan 🙂

Ha erre jártok, várunk benneteket nagy szeretettel!

Sokszor puszilunk mindenkit, nagyon szép tavaszi napokat!

Csabi, Cili, János Csaba, Anna Rózsa

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2015. február 20.

Kedves Családunk, Barátaink!

Régen írtunk beszámolót, ne haragudjatok ezért. De így legalább sok jó hírt olvashattok egyszerre 🙂

A babák jövő héten 9. hónaposak, és amilyen gyorsan telnek a napok, nemsokára ünnepelhetjük az első születésnapot!

Voltunk néhány kontrollon, hála Istennek: mindenhol jó, pozitív, csodálatos eredmények vannak!

 

 

Szemészet: Annuska szeme sokat javul, nagyon szépen meg tudja már tartani a tekintetét középen, szépen néz, de a váltott takarást továbbra is csinálni kell. A dioptriája -5 és -7 között mozog, ami elég sok, így nagy valószínűséggel áprilistól cuki kis szemüvege lesz. A kancsalsága is szépen javul, ha azonban egy éves korára nem múlik el, akkor műteni kell. Úgy szeret beszélgetni, ha nagyon közel hajolunk hozzá és szinte suttogunk neki, közben simogatjuk és ő is visszasimogat. Jánoskával csak 3 hónap múlva kell menni ismét szemészetre. Ő észreveszi az egyetlen kiálló hajszálamat és szereti megfigyelni, nézegetni a frizuráimat, és a saját kezecskéjét is.

Fejlődés neurológia (a János kórház PIC osztályán – perinatális intenzív centrum, ahol születtek): a főorvos asszony nagyon elégedett velük és mi, szülők is meg vagyunk dícsérve, hogy szépen fejlődnek a gyerekek. A nővérek és orvosok is mindig nagyon örülnek, ha megyünk és “körbe szeretgetik” a babákat. A fejelszető tornán is van kirendelt neurológus és ő is elégedett a babákkal. Jánoska fejlődés neurológiai szempontból gyakorlatilag “készen” van, Annácska nagyon erős, nagyon hajlékony, de még sokszor feszít. Ő más ritmusban fejlődik, de szépen nyugodtan behozza a “lemaradást”, nagyon igyekszik. A tornán mostanság már mókázik, nevetgél, grimaszol és kommentálja az eseményeket. Jánoska már önállóan ül a kis asztalkánál (pár perceket) a foglalkozásokon és nagyon figyeli, hogy mi csinálnak a többiek, mindenközben teljes élvezettel végzi a feladatokat. Annácska is nagyon szépen figyel, követ, használja a kezét. Napról napra fejlődnek és csodálatos dolog, hogy most már az esetek többségében kibírják a 1,5 órás foglalkozást. Igyekszünk heti 3 alkalommal menni, de ha nincs oltás vagy kontroll, akkor 4 alkalommal is. Ez azt jelenti, hogy ezek a délelőttök nagyon elfoglaltak.

Ortopéd orvos: életkoruknak megfelelő állapotban vannak és látszik rajtuk az erőfeszítés, hogy egyre jobban mozogjanak. Annuskára azt mondta az orvos, hogy kis “guminő”, annyira hajlékony.

Sebészet: hihetetlen, hogy eltelt fél év Jánoska műtétje óta! Egy pingponglabda méretű köldöksérvvel, egy hasi sérvvel és egy lágyéksérv gyanúval hoztuk haza – és most nyoma sincs egyiknek sem! A sebész megnézte: műtétről szó sincs, és fél év múlva kell  csak visszamenni legközelebb. Ő a Bókay utca PIC-en volt 2 hónapig, beköszöntünk az ottani nővéreknek és orvosoknak is – ámulattal nézték, simogatták, ölelgették az “ő Jancsikájukat”!

RSV oltás február 03.-án: ez volt az utolsó előtti oltás, már csak márciusban kell mennünk. Anna Rózsa 6460gr, János Csaba 7030gr volt – nagyot nőttek! Bízunk benne, hogy hamarosan lemegy az influenza és egyéb járvány és akkor már mehetünk közösségbe! Nagy kegyelem, hogy nem voltak a babák lázasak, nem kerültek kórházba, nem volt az egészségükkel semmi gond.

Torna: ismét új gyakorlatok vannak a tornán. Most a mászás, ülés előkészítés és hátizom erősítés van soron. Sok új gyakorlat van és kis lakásunk is felér lassan egy fejlesztő házzal 🙂 van rugós hinta, nagy és kicsi aerobic labda, billenő deszka, pocak roller, farost lemez és még egyéb eszközök 🙂 . Gyermekeink ügyesek, meg vannak dícsérve, mindkettőjüknek más – más az erőssége. Jánoska nagyon kényelmes és azt hiszi, ha előveszi a bájos mosolyát, akkor “megmenekül” az alapos átmozgatástól. Annuskában meg túlteng az erő, csak éppen nem mindig arra mozdul, amerre kellene. De nála óriási dolog az, hogy már párszor hasról hátra és hátról hasra fordult, nagyon sokat próbálkozik!

Kezükkel egyre ügyesebbek: esetenként saját maguknak tartják a két kis kezükkel a cumisüveget; a cumijukat ki – be teszik; az előkét leveszik, ha befejezték az evést; csörgőznek – akár két kézzel is; sokat simogatnak minket (Jánoska a hasát is nagyon szereti simogatni fürdés közben…), megfogják egymás kezét, simogatják (húzogatják) egymás haját. Játékokat, csörgőket, kis könyvet is nagyon ügyesen fognak. Ha felvesszük őket az ágyból, akkor mindig megragadnak valamit és evés közben is muszáj matatniuk, vagy az ujjunkat kezünket fogni. Van egy kis állvány, amiről lógnak különböző játékok, két kézzel püfölik, rángatják, rendezgetik azokat.

Étkezés: nagyon jól megy a hozzá táplálás, szeretik az ízeket – igaz, hogy sokszor sakkozni kell, mert nem minden esetben kívánják ugyanakkor és ugyanazt az ételt. Jánoska jóízűen cuppog, Annácska meg olyan gyorsan dugdossa a nyelvét, hogy fifikásnak kell lenni, hogy a kanál betaláljon.  kb. 1 éves korukig javasolt a tápszert is fogyasztaniuk. A mi étkezésünket pedig a szomszéd néni támogatja, aki szinte naponta kopogtat át nagyon finom ételekkel.

A napok gyorsan telnek, egyre többet vannak már ébren: mókázunk, kacagunk, beszélgetünk, olvasunk, énekelünk, levegőzünk, mindemellett térülünk – fordulunk és rátesszük őket valamelyik tornaeszközre. Szeretik a társaságot, örülnek a látogatóknak és köszönjük, hogy jöttök babusgatni őket.

Hálásak vagyunk Isten gyógyító munkájáért a gyerekeken és köszönjük az energiát, kitartást, amivel minket is ellát napról napra. Imádkozunk, hogy Annuska szeme is meggyógyuljon és hogy minden egyéb területen rendesen fejlődjenek a babák.

Egyéb bizonyságtétel:

Ugye volt már úgy, hogy ábrándoztatok arról, hogy amikor összegyűjtitek a “rávalót”, vesztek ezt, azt.. mosógép, óra, telefon stb. Nos Csabival is megesett. Évek óta járnak hozzánk a LUX cégtől (prémium kategóriás porszívó forgalmazó, gyártó), bemutatni a legújabb típusú porszívójukat. Régóta ábrándozunk azon, milyen jó lenne egy ilyen készülék nekünk is. (Csabi allergiája, az extrém poros levegő, a magasabb higiénia miatt) Sajnos nem csak a készülék, hanem az ára is felső kategóriás. Négy hete eltörött a Samsung porszívónk csöve, melynek pótlása 15.000 forint lett volna. Három napig nézelődtünk a neten, mennyibe kerülne egy új készülék. A 4. napon telefon hívást kaptunk a LUX cég üzletkötőitől, mondván kiporszívóznának nálunk egy tetszőleges szőnyeget, és egy kárpitozott felületet is megtisztítanának a készülékükkel. Természetesen igent mondtunk, bár előre elmondtuk, ismerjük a készülékeiket és sajnos nem tudunk készüléket vásárolni. Nem baj, ők jöttek. Kitakarították a szőnyeget és a díványunkat. Mindeközben a gyerekekről is beszélgettünk, mutattunk nekik képeket, jó hangulatban telt el az idő. A bemutató végén ismét szóba került, mennyire szeretnénk egy ilyen készüléket, mert tudjuk, mennyire hatékony, csak előbb a “rávalót” kell előteremteni (előbb nagyobb lakás és kocsi) de talán jövőre ismét keressenek fel minket. Egy hét elteltével telefonáltak, hogy adatokat szeretnének egyeztetni velünk, és egy kis ajándékkal is kedveskednek, ha rájuk szánunk 15 percet. A múlt héten kedden jöttek el hozzánk ismét. Adategyeztetésről szó sem volt, hoztak nekünk ajándékba egy előző szériás fullosan felszerelt porszívót, egy nagy doboz babaruhát és pelenkát, valamint egy borítékot, melybe mint mondták, beletették a gyerekek továbbfejlődéséhez szükséges járóka árát! Mindezt az Ő csoportjuk adta össze, mivel a heti értekezletükön beszámoltak a munkatársaiknak a “kis hősökről”. Úgy érezzük, így kapjuk vissza mindazt, amit az évek során mi tudtunk adni másoknak. Az Úr jó és ilyen különleges módon is munkálkodik

Az 1+1% felajánlásával kapcsolatban: ha valaki még nem tudja, hogy kinek adja, akkor szívből ajánlunk 2 alapítványt, ahol biztosan jó célra megy a felajánlás:

Csepp Emberkék Koraszülöttekért Alapítvány 18258002-1-43

Tunyogi Játszóház Közhasznú Alapítvány 18006410-1-42

Köszönjük a támogatásotokat, bátorításotokat és hogy rajtatok keresztül Isten jóságát, gondoskodását, szeretetét tapasztalhatjuk meg napról – napra.

Millió puszit küldünk nektek, Isten áldja meg napjaitokat!

Batizi család apraja – nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. december 18.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Ismét sok idő telt el legutóbbi levelünk óta, de kérlek nézzétek el nekünk! Röpülnek az órák – napok – hetek. Jánoska szinte percre – pontosan emlékeztet, hogy mikor telik el 3 óra az előző etetés óta, kivéve, ha sétálunk, mert akkor elfelejti.

Voltunk több fejlődés neurológia és szemészeti kontrollon is. A János kórházban a főorvos asszony nagyon meg van elégedve a babákkal: az állapotukkal, a fejlődésükkel – kiejtette azt a szót is, hogy “tökéletesen” 🙂 Említette, hogy jó pár nappal a kontroll előtt beszélték a többi orvossal és nővérekkel, hogy vajon milyenek lesznek a Batizi babák, akik olyan mélyről indultak és rengeteg bajon mentek keresztül. Mindenki nagyon el van ámulva, hogy ilyen szép, kedves, ügyes babákká fejlődtek! A szemészeti kontrollon Jánoskával továbbra is minden rendben, a dioptria még alakulóban van, de semmi kóros, vagy SOS beavatkozást igénylő helyzet nincs. Annácskánál az a helyzet, hogy kicsit kancsal (strabizmus) és gyengén befelé néz (abdukció) – emiatt nem tudott rendesen fókuszálni és követni a szemével. Ezért váltott takarást csinálunk, ami azt jelenti, hogy egyik nap egyik szeme, másik nap másik szeme van fél napot letapasztva. Elég jól bírja, nem akarja leszedni és láthatóan nem zavarja. November 18.-tól csináljuk és még január 18.-ig folytatjuk, majd akkor megmondja a doktornő, hogy kell – e még folytatni. De nagyon szépen alakul és ezt mások is észreveszik, nagyon szereti az arcokat figyelni, na és anya haját simán kikacagja. A figyelme is egyre javul, már nem csak Jánoska szereti, ha mondjuk neki az ABC – t (példaszavakkal), hanem Annácska is nagyon élvezi és várja a következő betűt – szót. Esténkét – ha úgy alakul a program – akkor még megcsináljuk a fényjátékot, amit a foglalkozáson is szoktunk csinálni. Ez javítja a látásukat, fejleszti a figyelmüket. A tornán szintén nagyon meg vannak dicsérve: mozgásuk megfelel egy EGÉSZSÉGES gyermek mozgásának és innen már csak előre haladunk! Igaz, hogy nálunk később jelentkeznek a mozgásformák, de nagyon szépen haladunk. Csabi fürdeti Annuskát és konkrétan majdnem kiugrik a kezéből, mert ő már lépegetni, sőt szaladni szeretne. Vagy táncosnő lesz, vagy úszónő – de mindenképpen valami aktív lábhasználat lesz a lényeg. Jánoskánál is egyre jobban beindulnak a folyamatok, tehát ha csináljuk a tornagyakorlatokat, akkor folyamatosan jár keze – lába, végzi a kúszó mozdulatokat, nem pedig csak fekszik és vár arra, hogy történjen valami. Mondjuk ha egymás mellett vannak a játszószőnyegen, akkor azért nyugodtan kivárja, amíg Annácska elkezdi megszólaltatni a zörgőket  és mozgatni a felettük lógó játékokat.  Szépen tartják a fejüket és jól támaszkodnak alkaron. A kezükkel nagyon ügyesek: Jánoska két kézzel simogatja az arcunkat és a végén magához húz egy jó nyálas puszira, Annácska pedig nagyon ügyes a zörgő – csörgő eszközökkel. Egy gond van csak: nem mindegyik fér bele a szájába, ezért “dühében” eldobja. Nagyon sokat mosolyognak, beszélgetnek, sikongatnak. Csabi megtanította őket egy – két hangutánzó produkcióra: Jánoska a kisbéka, Annácska pedig a kisoroszlán. November 30.-án megtörtént a nagy egymásra találás: addig Jánoska mindig elnézett Annácska felett – mellett – át. Most viszont határozottan ránézett, gügyögött hozzá és megfogták egymás kezét. Jánoska köldöksérve teljesen visszahúzódott (amikor a kórházból hazajöttünk, akkora volt, mint egy ping- pong labda), a hasfali sérve még megvan, de az is sokat javult. Már esznek gyümölcspépet, de elég változatosan. A tápszer még mindig üt mindent. Jánoska nyelve azért van kinn sűrűn, mert egyrészt úgy fejezi ki, hogy neki nagyon tetszik valami, ami a valós ok, hogy a felső állkapcsa kicsit előrébb van, mint az alsó. Ez majd idővel alakul. Egyenlőre mondjuk neki, hogy húzza vissza, mert elviszi a cica – de valószínűleg rájött, hogy a cica soha nem jön el, ezért bátran nyújtogatja tovább. Éjszaka nagyon jól alszanak, az esti utolsó etetés után (ami változó – 21.00.-23.00. között) reggel hétig is alszanak. Szeretik a látogatókat, mindenkit tüzetesen megvizsgálnak, szeretik a dajkálást és ha beszélnek hozzájuk.

Múlt héten kedden volt a második RSV oltás (ezt november – március között kapják, súlyos légúti megbetegedés ellen, ami a koraszülöttekre veszélyesebb). Egyébként az összes oltáson túl vannak, a következő 15 hónapos korban jön. Ilyenkor mindig megvizsgálják őket, mérlegelés is volt, akkor Jánoska 5920g volt Annácska pedig 5780. Ez múlt hét kedden volt 🙂 , azóta már gyarapodtak.

Hálásan köszönünk minden gondolatot és imát, amiben szerepeltünk mi is 🙂 Örülünk látogatásaitoknak, leveleiteknek, kívánjuk, hogy az Isten gazdagon áldjon meg Benneteket, szeretteiteket és a munkátokat is!

A hálás Batizi család apraja és nagyja 🙂

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. október 11.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Régen adtunk hírt magunkról, elnézéseteket kérjük, bár azért sokatokkal telefonon is értekezünk 🙂

Nagyon gyorsan telnek az órák, a napok, a hetek és a hónapok is – szeptember 25.- én betöltöttük a 4. hónapunkat! Mindkét baba több, mint 4 kg és elérték az 51cm magasságot! A múltkor szortíroztam a pici ruháikat és bizony volt olyan, amit még fel sem vettünk, de már kinőtték 🙂

Voltunk néhány kontrollon, és hála Istennek továbbra is minden jól alakul az egészségükkel kapcsolatban! Jánoskának már csak havonta kell szemészetre járni, és Annácskának is teljesen rendben van a jobb szeme, a bal szemén kell még a teljes ereződésnek megtörténnie. A csípőszűrésen szintén rendben találtak mindent. A következő nagyon csodálatos hír, hogy a szívükkel sincs semmi kóros elváltozás, vagy rendellenesség, ami beavatkozást igényelne – Jánoskának van egy kis ártalmatlan szívzöreje, Annácskának pedig egy pici erecskéje, aminek nem kellene ott lennie. Ez is egy gyógyulás, mert az 1 hónappal ezelőtti kardiológiai vizsgálaton sokkal több “gyanús” dolgot látott – hallott az orvos, de azok sem voltak életveszélyesek. A torna pedig ahová járunk, egyszerűen szuper! Tunyogi Erzsébet által alapított pedagógiai és fejlesztő játszóház – olyan gyerekek is járnak hozzájuk, akiket sehol máshol nem vállalnak el a súlyos állapotuk miatt. Maga Erzsébet is tornáztatja a babákat, és van 3 fiatalabb kolléganő. Odavannak a gyerekekért és egyszerre hárman is ott vannak a foglalkozásokon. Mi heti 2 alkalommal járunk (hétfő és szerda 08.00. – 09.00. között). Ha nagyobbak lesznek, akkor kezdjük el az óraszámot növelni. Mivel nagyon ügyesek a babák, rengeteg dicséretet kapnak – egyik alkalomról a másikra tapasztaljuk a fejlődést és a javulást! Jó, hogy ilyen korán elkezdtük velük a foglalkozásokat! Itthon pedig még 2-3 alkalommal csináljuk végig a gyakorlatokat. Reggel jobban bírják, estére kicsit elfáradnak. Erzsébet azt mondta, hogy minden idő előtt született babának kellene járnia fejlesztésre, de sajnos az orvosok ezt nem mindig hangsúlyozzák. Továbbra is azt tapasztaljuk, hogy a babáink a szakmailag legfelkészültebb és legjobb szívű emberekkel vannak körülvéve, akiken keresztül megtapasztalhatjuk Isten gondoskodását. Éjszakánként már a 7-8 órát is átalusszák, nem riadnak fel, nem sírósak. Reggel mosolyogva ébrednek és nagyon szeretik körbeleltározni, hogy megvan – e minden a szobában. Jánoska nagy, elégedett mosollyal konstatálja, hogy semmi nem változott, Annácska pedig hangos sikongatásokkal és kiabálással. Jánoska a nagy tárgyakat szereti figyelni, de igazi ámulattal: polc, plafon, komód, szekrény. Anna baba inkább a pici játékokat, amikkel körbe szoktuk pakolni. Nagyon szeret egy színes labdácskát, amiben csörgő is van – azt rugdosni igazi élmény. Egyre többet gügyörésznek, mosolyognak, tárgyakért nyúlnak és és ha megfogni nem is sikerül, löknek egyet rajta. Jánoska néha olyan komolyan és elmélyült kutató módjára néz, hogy a Nobel díjat már megkaphatná polc tanulmányozásból. Azokon a napokon, amikor nem megyünk el sétálni, vagy nem tesszük ki őket a levegőre (mert hideg van, stb.), akkor azt este éreztetik velünk: sokkal nyűgösebbek és nehezen alszanak el. De hála Istennek, a héten is jó idő volt és most is mindjárt útra kelünk. Megkapták a második adag védőoltást nagyon jól viselték (a harmadikat november 10 – én ejtjük meg). Jánoska sárgasága már a múlté és a nyekergő talicska hang, amit eddig kiadott (főleg evés közben), az is csak ritkán fordul elő. A sérvei kezdenek visszahúzódni, a köldöksérve is sokkal kisebb és a hasfali sérve pedig van, hogy nem is látszódik. Mindketten 100ml tápszert esznek napi 6-7 alkalommal. Esténként van wellness: fürdés nagy vízben, finom vacsi, majd relaxációs kéz és arcmasszázs, végül kis kefével hajápolás. Sok segítségünk van: nagymamák, szomszéd néni, Cilike testvérei. Nagyon örülünk annak, hogy számíthatunk rájuk.

Még egy szuper hír: a doktornéni azt mondta, hogy most már látogatókat is fogadhatunk szép lassacskán! (Sajnos még kisgyerekek nem jöhetnek.)

Várunk benneteket szeretettel, hogy újból láthassuk egymást a sok hónap kihagyás után (de előtte egyeztessünk 🙂

Köszönjük az értünk mondott imákat!

Nagyon szép áldott őszi napokat kívánunk nektek, sokszor puszilunk mindenkit!

Batizi Család apraja – nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. szeptember 22.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Küldök egy rövid beszámolót 🙂

Hála Isten gyógyító kegyelmének és jóságának, nagyon jó úton vagyunk a gyerekekkel!

A héten voltunk koponya ultrahangon: Anna Rózsánál teljesen felszívódott az agyvérzés és Jancsikának is felszívódott az összes ciszta az agyából! A Bókay klinikán több orvos is azt mondta, hogy ezek olyan ciszták, amik nem szívódnak fel és nem is lehet műteni, hanem a későbbiekben derül ki, hogy békések vagy sem. Ezt el is fogadtuk és úgy imádkoztunk, hogy ne tegyen kárt Janika életminőségében (ezt egy orvos fogalmazta meg így). Ezért nagyon meglepődtünk, amikor a doktornő azt mondta, hogy semmilyen cisztát nem lát az agyi részben – kérésemre jobban megnézte, de valóban nem látott semmit! Ő teljesen nyugodtan mondta azt, hogy ezek a ciszták általában felszívódnak és ő több ilyen esetet is látott. Nem is tudom leírni, hogy mekkora felszabadulás volt ezt hallani! Jancsikától vért is vettek, az is teljesen rendben van és a pajzsmirigy működése is jó.

Fejlődés neurológia: még a múltkor vittünk egy DVD – t a főorvos asszonynak, amire felvettük, hogy itthon hogyan tornáztatjuk a babákat, miket csinálnak –  milyenek napközben. Ő végignézte és hasznos tanácsokkal látott el, hogy mit hogyan tudunk jobban csinálni. Nagyon hálásak vagyunk, amiért ilyen orvosokat adott mellénk! Ő ráadásul az ügyeleti idejében (vasárnap délután) másfél órát szánt ránk, hogy hasznos tanácsokkal lásson el minket a babákkal kapcsolatban és alapítványt is ajánlott, ahová vihetjük őket fejlesztésre – már időpontunk is van jövő keddre.

A gyerekek nagyon tündériek és minden napra tartogatnak valami újat :-). Ami különös, hogy egymás sírására nem ébrednek fel, de ha egymás mellett alszanak és az egyikőjük megfordítja a fejét, pár percen belül a másik baba is követi.

Isten áldjon benneteket és nem tudunk elég hálásak lenni a sok imáért, amit értünk mondtok!

Millió puszi szeretettel

Csabi, Cili, kicsi Annus, kis Jancsika

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. szeptember 13.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Nagyon gyorsan eltelt ez a 2 hét, amióta utoljára írtunk nektek – ne haragudjatok, nem tudunk rendszerességet ígérni a további beszámolókat illetően 🙁 de annak örülünk, hogy sokatokat ez nem zavart és érdeklődtetek telefonon, vagy levélben 🙂 jó rólatok is hallani és tudni, hogy mi történik a nagyvilágban – aminek eddig részesei voltunk 🙂

A mi kis világunk szépen alakul ám! Nagyon kedves, tüneményes, bájos, csodálni valóan édes babákkal áldott meg minket a jó Isten! Egyre jobban megismerjük egymást, felismerjük a reakcióikat és hogy milyen hang mit jelent náluk, mikor – mire van szükségük 🙂 Megkapták a védőoltásokat, majd jön a következő kör; így már többet lehetnek odakint is. Csabi összeszerelte a babakocsikat és ha elmúlik ez az esős idő, akkor megyünk sétálni a környékre. Szépen nőnek, gyarapodnak: Rózsa baba 3720g, 51cm; Csabika 3440g és 48cm valamint a sárgaság is nagyon szépen múlik róla- a védőnő és a gyerekorvos is megállapították. Ők egyébként hetente jönnek nézni a babákat. Naponta háromszor tornáztatjuk, masszírozzuk a gyerekeket – most már egyre jobban élvezik, igaz meg kell találni a jó időzítést. Egyelőre nem kell őket fejlesztő tornára vinni, elég a mi igyekezetünk. Csabi és én felváltva mozdulunk ki 2 etetés között – ügyet intézni, vásárolni. Éjszakánként már 3,5 – 4 órákat alszanak – így mi is többet tudunk pihenni.

A szemész doktornő továbbra is elégedett a babák szemével, Rózsikánál szépen beindult az ereződés és mi is úgy vesszük észre, hogy sokkal jobban figyel távolabbra is. A kardiológus főorvos EKG -ra tette őket – meg is lettek dicsérve, olyan szép vonalaik lettek – október elején megyünk ultrahangra, ahol még többet látnak majd. Most szerdán megyünk majd koponya és hasi ultrahangra, egyúttal vért is vesznek majd tőlük a laborhoz. Mindig nagyon örülnek az orvosok és a nővérkék is, hogy láthatják a két csoda babát. A múltkor, amikor ott voltunk az egyik nővér (aki nem is azon az osztályon van) odajött megcsodálni a gyerekeket és ezt mondta: “Hát ti vagytok azok a babák, akikért anyu itt imádkozott éjjelente!” Csípőszűrés szeptember 30.-án lesz mindkettőjüknek, következő szemészet pedig szeptember 25.- én. Egyáltalán nem unatkozunk – nagyon gyorsan telnek a napok és a hetek is: Jánoska már 3 hete van itthon, Annácska pedig több mint 6 hete!

Nagyon közeledik a nap, amikor megírjuk nektek, hogy örömmel várjuk a látogatókat!

Millió puszit küldünk nektek sok szeretettel:

Batizi család apraja – nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 31.

Kedves Családunk, Barátaink!

Elnézéseteket kérjük, hogy az elmúlt héten nem írtunk beszámolókat. Minden reggelnek úgy indultunk neki, hogy majd most megírjuk – nem jött össze… na majd akkor délután – valami mindig közbejött… na majd akkor este, amikor a babákat letesszük – nos ők nem így gondolták 🙂

HÁLA ISTEN GONDOSKODÁSÁNAK ÉS JÉZUS FELÉNK TANÚSÍTOTT SZERETETÉNEK – JÓL VAGYUNK!

Orvosilag: csütörtökön voltunk a szemklinikán és a doktornő jelenleg mindent rendben talált mindkettőjük szemével. Pénteken volt labor vérvétel: minden értékük a határértékek között van, Jánoska bilirubin értéke is teljesen oké, már csak türelem kell, hogy a tápszer hatására a sárgaság is lemenjen róla, (de szerintünk már jobb a színe). A sebészorvosával is beszéltem: mivel Jánoska rendesen eszik, nem puffad a hasa, van széklete, nem jön vissza a kaja – így nem kell visszamenni kontrollra. De ezek szerint nincs refluxa, mert akkor folyamatosan visszahányná az ételt. A sérveivel egyelőre nem lehet semmit sem csinálni, amikor nem erőlködik, akkor szépen visszanyomjuk neki. Majd februárban visszük vissza megmutatni – hacsak addig el nem múlnak. A főorvos asszony (ő vezeti a PIC részleget, ahol a babák feküdtek, neurológus és 40 éve a szakmában van) a fejlődés neurológiai vizsgálat során azt mondta, hogy jelenleg nem kell semmilyen extra torna, növekedjenek, pihenjenek és elég az a masszírozás, ringatás, amit mi csinálunk. Ügyesen másznak, nyújtózkodnak, Jánoska a kezével benntartja a cumiját és Csabi megtanította fekvőtámaszt nyomni :-), nagyon jól tartja a fejét hasra fordulva, Annácska pedig hátról oldalra fordul, sokat helyezkedik. Szeretne ismerkedni Jánoskával, amikor egymás mellett vannak – ez böködés és orrba nyomás formájában nyilvánul meg – Jánoska nyugodtan konstatálja nővérke erőfeszítéseit. Kedden megyünk szív ultrahangra, szerdán pedig jön a gyerekorvos és beadja a védőoltásokat is. A nővérek a PIC -ről, amikor megláttak minket, szinte extázisba jöttek Annácska – Jánoska láttán, gyorsan elkobozták őket és mentek fényképezkedni.

Itthon: áldott jó gyerekeink vannak, nagyon keveset sírnak és az is vigasztalható – cumival, étellel, dajkálással, pelus cserével, hasra – hátra fordítással, énekléssel, díszpárna – plafon nézegetéssel, beszélgetéssel, vagy varázsplüssállat bevetésével. Éjszaka nem költjük őket enni, de maguktól felébrednek – órát lehetne hozzájuk állítani (főleg Jánoskához). Most korábbra hoztuk a fürdetést, mert azt vettük észre, hogy utána nagyon megébrednek és nem akarnak nyugovóra térni. Kinőtték az XS méretű pelust, most már 3kg feletti méret kell – de az is gyorsan megtelik :-), tegnap mindkettőjüket zuhanyoztatni kellett napközben, mert nem bírták a terhelést. Ezen kívül a legkisseb tipegőket is kinőtték már 🙂 A délelőttöket átaludják az etetések között (kipihenik az éjszakai műszak fáradalmait) és a délutánok az aktívabbak. Látogatókat orvosi tanácsra jó pár hét múlva fogadhatunk csak (Jánoska hazatérésétől számított minimum 6 hét), közösségbe pedig még később vihetjük őket. Ami veszélyes rájuk nézve: a gyerekek által hordozott vírusok, baktériumok  – melyek adott esetben egy egészséges gyereken 3 tüsszentés és némi orrfolyás után elmúlnak, de a mi babáink akár kórházba is kerülhetnek, ha elkapnak egy ilyet. A “felnőtt” baktériumok, meg amik a lakásban vannak, nem “veszélyesek”, ezeket magukra kell szedniük.

Hálásak vagyunk: a két szép, sok bajt legyőző harcos babánkért; Isten gyógyító munkájáért; az összes csodáért, amit véghezvitt rajtuk és ezen keresztül a családunkon is; a sok meghallgatott imáért, könyörgésért, amit értünk mondtatok; hogy túlvagyunk ezen a nagyon nehéz, fájdalmas, aggódással teli 3 hónapon és már együtt lehetünk; hogy minket, szülőket is megtartott – nem kellett nyugtató, pszichológus – sőt, mi tudtunk támogatni hasonló helyzetben lévő szülőket;  a támogató, lelkierőt adó családért és barátokért; a munkahelyemért, ahová rendesen be voltam jelentve, így most rendes ellátást kapok; a kollégákért, akik szintén minden nap tudatják, hogy velünk vannak; más koraszülött babás családdal kialakult baráti kapcsolatért (hetente hívjuk egymást); az orvosokért, akik tudták mit – mikor – hogyan – meddig kell csinálni, adagolni, hogy felismerték a problémát és gyógyítani is tudták; a nővérkék gondoskodó ápolásáért; a BKV – ért, hogy gyorsan, könnyen el tudunk vele jutni bárhová; a sok ajándékért, amit tőletek kaptunk; Csabiért, hogy itthon van és mindent együtt tudunk csinálni; a nagymamákért, akik a távolság ellenére jönnek segíteni.

Jánoska és Annácska ismerkedéséről készült videó megtekinthető a facebook – on, Huni Buzuki  (Csabi álneve) – ra rákeresve 🙂

Jánoska és Annácska ismerkedése 🙂

Közzétette: Huni Buzuki – 2014. augusztus 31.

Szeretettel, hálával gondolunk rátok – a nyár hátralévő napjaira jó pihenést kívánunk!

Sok puszi, ölelés

Batizi család apraja – nagyja, mindannyian egy helyről 🙂

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 22.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Nagy napra virradtunk ma: Jánoskát hazaengedték a kórházból! Olyan érzés, mintha most kezdenénk az egészet és nem is lenne mögöttünk a 3 hónap – a napló majd segít visszaidézni, honnan indultunk és hogy milyen csodákat vitt véghez Isten kegyelme! A sárgaságát és a sérveit hazahozta, és persze gyógyszereket – vitaminokat és speciális tápszert kell neki adni,és hetente kontroll vérvételre visszajárni – de már itthon van! Nekünk sem kell tovább izgulni, hogy most akkor ki – hogy menjen be hozzá, hogy ki hagyja itthon Annácskát, és hogy útközben mit kell még elintézni, hanem csak átkukkantunk a szomszéd szobába (kicsi lakás előnye :-). Kis drágám 3 hónapig nem volt levegőn, nem látta a kék eget és a felhőket – most megmutattam neki – kicsit meg volt illetődve és a végén mégis alvás lett belőle cumi segítségével. Annácska szeret kint lenni, és a sapkát én mindig megigazítom, ő pedig addig mocorog, amíg megint csak a szemére kerül – mert neki úgy jó. Jánoska kíváncsian és nagy szemekkel fedezte fel az otthonát – kedvence a plafon, függöny, fali díszek. Annácskával egymás mellé tettük őket, de szerintem még nem beszélték meg az élet nagy dolgait. A fürdés – etetés fázist még be kell gyakorolnunk, mert még sírásba torkollik a szülők lassúsága, pedig most van nagymama segítség (jelenleg Csabi anyukája, utána majd az én anyukám). Az estét pedig úgy zártuk le, hogy együtt ketten anya vállain aludtak el (még bőven elférnek) – Jánoska 1 perc alatt, Annácska pedig némi ficergés és Jánoska arcára intézett mozdulat után 10 perc alatt – olyan megnyugtató, nagyszerű, csodálatos érzés 🙂 nehéz volt letenni őket

Hálásak vagyunk Istennek értetek, mert fáradhatatlanul velünk voltatok és erőt adtatok!

Szeretettel gondolunk rátok és puszilunk benneteket, Isten tartson meg benneteket erőben – egészségben!

A Batizi család teljes létszámban az Alkotás út 25 – ből 🙂

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 19.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Az elmúlt napok nagyon szépen teltek – Jancsika és Annácska is haladnak előre a gyarapodásban, gyógyulásban, fejlődésben. Az orvosok is örülnek a javuló labor eredményeknek és a gyerekorvos is ámulattal nézte az álmában is tornázó Annácskát. Szépen közeledünk a harmadik betöltött hónap felé! Jánoskánál aggódtunk egy pár etetés erejéig, ugyanis nem akart enni, sokszor még a nővérke sem tudta az adagját odaadni neki. Kicsit megértem, mert megkóstoltam a tápszert és őszintén szólva, nem túl finom. Viszont hasznos, mert már láthatóan segít abban, hogy a sárgaság elmúljon. Nagyon sokat kellett a lelkére beszélnem, hogy megértse: ettől függ, hogy mikor jöhet haza. Drága kis bogárka megértette, és a következő etetések alkalmával már szépen ment a cumizás – akár 60 ml is! Igaz, meg kellett állni közben pihenni, büfizni, újra melegíteni – de a végén elfogyott az adag. Annácskával ellentétben (aki csak a cumit nézi, miközben eszik), Jánoska elnézegeti a plafont, a függönyt, engem és minden egyebet, csak a cumit nem. Amikor kiürül a cumi, mindig eléneklem neki a “bravo, bravissimo” éneket – ennek a szobatársak is nagyon örülnek.

Annácska nagyon szeret itthon lenni. Nagyon nyugodt baba, változó, hogy délelőtt szeret jobban ébren lenni, vagy délután. Ilyenkor nézelődik, beszélgetünk, zenét hallgatunk, tornázunk. Esténként kiülünk vele az erkélyre és elnézegetjük a felhőket, a lemenő napot – bár ő sokszor inkább alszik a friss levegőn. A súlya 2840 és fokozatosan emeljük az adagjait. Éjszaka már nem keltjük fel, de általában felébred magától – eddigi csúcsa 5 óra éjszakai alvás. A legtöbb esetben saját magától visszaalszik, a hajnalozásról mintha leszokott volna.

Nagyon köszönjük a bölcsőket, a kiságyakat, a ringató gépet, a játszószőnyeget, a légzésfigyelőt, a ruhácskákat és minden tőletek érkező jóságot és szeretetet!

Nagyon szép, áldott augusztusi napokat, kinek munkával – kinek pihenéssel!

Sokszor puszilunk benneteket:

Csabi, Cili, János Csaba, Anna Rózsa

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 16.

Kedves Családunk, Barátaink!

Az elmúlt napok hála Istennek szépen teltek, a napi programunkban nem sok változás történt.

Anna Rózsával próbáljuk a napi rutint megszokni, már sikerült egész estéket átaludni – az etetéseket leszámítva. Nagyon nyugodt baba, tényleg csak akkor reklamál, ha valami orvosolni való gondja akad, vagy ha nagyon jól esne neki a karban ringatás. A pelenkát szorgosan töltögeti, igaz ezt nem szokta hangosan jelezni – csak valahogy mi érezzük meg, hogy cserére szorul :-).

A szemészeti vizsgálata pénteken rendben volt, az orvos ismét 2 hét múlva szeretné megnézni az ereződés fejlődését.

Jánoskánk most nem kap anyatejet. Helyette egy olyan tápszert eszik, ami segít abban, hogy a sárgasága elmúljon. A súlya kicsit csökkent – itt már nem kapja a turbó infúziót és az adagja is 35 – 45 ml között mozog. Elég lassan eszik – többször kell megállni pihenni, büfizni és bátorítani, hogy mennyire fontos a jó táplálkozás.  Mert ha nem fogy el az adag, anya lesz sarokba állítva 🙂 Ennek ellenére marad az üvegben, mert a végén elalszik.  A nővérkék elmondása alapján nekik úgy eszik, mint az angyal – még éjszaka is. Hálásak vagyunk a gondoskodásukért és erőfeszítéseikért, mert ők sem akarják már szondázni. Olyan közel vagyunk már ahhoz, hogy ő is itthon legyen – de ezt az akadályt még le kell győznünk!

Gondoljatok ránk és imádkozzatok értünk továbbra is, nagy szükségünk van rá! Köszönjük, hogy kitartotok mellettünk és egyre közeledik az idő, hogy ti is láthassátok a babákat. Bár Jánoska hazatérte után még nem mehetünk sehová egy darabig. A sok ingázás, kórházjárás után az lesz majd a furcsa, hogy itthon kell maradni.

Sokszor puszilunk benneteket, nagyon szép augusztusi napokat – sok pihenéssel, kikapcsolódással, jó munkával!

Csabi, Cili, Anna Rózsa, János Csaba

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 13.

Kedves Családunk, Barátaink!

Nagyon örülünk, hogy Jánoskát áthozták a koraszülött osztályra – mintha kicserélték volna! Már nem az a “nagy beteg”, hanem egy nagyon ügyes kisbaba – sokkal szebb, éberebb – pici babaként is megérzi, hogy új helyen van és hogy már nem annyira “nyomasztó” a légkör. Ráadásul megörvendezteti a szüleit (és a nővérkéket is) azzal, hogy nagyon ügyesen eszik cumiból! Én délben etettem, nálam volt kis veszteség és erősen rá kellett beszélnem az evésre. Csabival a fél 3-as etetésnél nagyon ügyesek voltak, a nővérek is megdicsérték őket! Végül nálam fél 6-kor, pár milli híján szintén sikerült az egész adagot megenni. Így a nővérek is nekibátorodtak és nem egyből a szondához nyúltak az éjszaka folyamán, hanem cumiból etették. Napközben volt hallásvizsgálata, rendben találtak mindent. A gyógytornász is megdicsérte,  rendszeresen jár hozzá. A nővérkék megállapítása szerint egyetlen dolgot nem szeret a fürdésben: a vizet 🙂 A sérvére is nagyon figyelnek, a pelust úgy adják rá, hogy leszorítsa és sokat van hason.

Annácska beállt a hajnali műszakra: 04.00. – 07.00. között ébren van. Most piheni ki a fáradalmakat…

Sok puszi mindenkinek!

Batizik apraja és nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 12.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Jánoska ma egy nagyot lépett a gyógyulás útján: visszahozták a János kórházba a koraszülött osztályra!!! Hála érte az orvosok, nővérek munkájának és a jó Isten gyógyító hatalmának. Ugyanabban a szobában van, mint Rózsácska volt. Nincs infúziója, nincs centrál vénája. Ma reggel a nővérkével és délben velem is megette cumiból az 50 ml / 43 ml adagját. Most telefonáltunk be és sajnos megint csak szondával tudták odaadni neki az ételt. A mi nagy feladatunk, hogy holnaptól napi 3 alkalommal (fél 12kor, fél 3kor és fél 6kor) mindent megtegyünk azért, hogy megegye cumiból az adagját. Képes rá, csak gyakorolni kell! Ami a másik jó dolog, hogy aki szeretné, eljöhet meglátogatni és üvegen keresztül bátoríthatja 🙂 Egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy hazajöjjön, de kell még dolgoznunk. Mi mindent megteszünk, de kérjük imádkozzatok, hogy a jó Isten is segítsen nekünk.

Rózsácska nagyon tündéri, úgy vesszük észre, hogy egyre inkább el tudja különíteni a nappalt és az éjszakát. A napközbeni etetések után szeret ébren lenni, figyelgetni, ha elfárad alszik, de inkább a díványon a nagyszobában, vagy anya karjában. A fürcsi után viszont nincs kérdés: megeszi a vacsit, pihen egy kicsit apa vagy anya vállán és utána alvás a bölcsőben, reklamáció nélkül. Nagyon ügyes kislány.

Hálával és szeretettel gondolunk rátok, legyenek áldott szép napjaitok, sok puszi

Batizi család apraja – nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 11.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Nagyon szép, bátorító napokat tudunk magunk mögött 🙂

Annácska pajzsmirigy működése rendben van. Nagyon ügyes kislány, pelust sosem hagy üresen és az éjszakai ébrenléteket is jól tudjuk már kezelni. A képeken látható maci jelenleg a legjobb barátja. A bölcsőbe pedig mindig középre rakjuk le, de nagyon gyorsan felkúszik a jobb felső sarokba. Meztelen súlya 2440 gramm volt vasárnap este, ami 14 dkg hízást jelent az előző vasárnapi méréshez képest.

Jánoskának ma volt ismét szemvizsgálata, hála Istennek a doktornő rendben találta a szemek ereződését, így nem kell semmilyen beavatkozás. Viszont a sérvekkel sajnos bajban vagyunk: a köldöksérve mellett még lágyéksérve is van és a hasán is egy, ahol a műanyagcsövet kivezették. Nagy valószínűséggel a sok megerőltetés miatt alakultak ki (sírás – nyugtalanság a csövek miatt, fájdalom stb.). Kicsit félünk, hogyan fogják majd ezt kezelni és nekünk mit kell majd tennünk. Egyelőre a köldöksérvét nyomom vissza, amikor pelenkázom. Egyre többet bír a cumiból megenni, a cél, hogy semmit ne kelljen beszondázni. Az infúziót levették 2ml / óra mennyiségre. 🙂 Egyébként 3000 gramm a súlya. Az alvó egérkét Ági nővér nyomtatta és színezte ki Jánoskának. Képzeljétek! Ma megint ott volt az RTL klub és most a koraszülött szembetegségről készítettek riportot. Jánoska szemvizsgálata pont kapóra jött, így az esti 6 órás híradóban ismételten benne voltunk 🙂 most már le sem tagadhatnák, hogy Jánoskát szeretnék az osztály arcának… a kis Levikével együtt, az ő apukája is nyilatkozott (info: 2 koraszülöttekről szóló riport is volt a híradóban, a második szól a szembetegségről).

Köszönjük minden imátokat és nagy a reményünk, hogy Jánoska sérvei is gyógyulni fognak, mint ahogyan eddig is sok mindenből kigyógyult Istennek és az orvosoknak köszönhetően!

Nagyon sok puszi szeretettel

Csabi, Cili, Anna Rózsa, János Csaba

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 9.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Hála Istennek, szépen, nyugodtan telt a mai napunk. Annácska szeret velünk lenni a nagyszobában és ha esetleges sírás, vagy nyugtalanság előfordul, akkor apának nagyon jó eszköztára van, hogy szépen megnyugtassa. Anya meg ellesi tőle a fogásokat, miközben rohangál a konyha, mosógép, erkély, egyéb rendeznivalók között 🙂 Van egy kis macika – amivel apa mindig megpuszilgatja, megsimogatja és Annácska nagyon érdeklődik iránta. A leányzó is próbálgatja, hogy mikor hol jó neki – lehet, hogy tegnap jó volt kinn lenni az erkélyen a levegőn, de ma inkább végig a díványon feküdt. Lassan két hete, hogy itthon van – röpül az idő!

Jánoska ma nagyon ügyes volt – teli pelussal várta anyát és az ennivalót is ügyesen megette. A köldöksérve a sok erőlködéstől kijött – majdnem akkora, mint egy ping-pong labda, – nagyon rossz látni. Az orvos azt mondta, hogy ezzel nem csinálnak semmit – majd csak pár év múlva műthetik. Kérlek imádkozzatok érte, hogy amennyire csak lehet, visszavonuljon és hogy ne okozzon neki fájdalmat. Még nem említették, hogy mikor jöhet haza 🙁

Jelenleg nincs nagymama szolgálat, úgyhogy nekünk kell nagyon ügyesnek lenni – több, kevesebb sikerrel meg is oldunk mindent 🙂

Nagyon sok szeretettel gondolunk rátok, köszönet minden imáért, gondolatért, levélért, hívásért – Isten óvjon benneteket is!

Sok puszi öleléssel

Csabi, Cili, kis Annus, kicsi Jancsi

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 8.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A babák sok örömöt adnak nekünk és nagy reményt arra, hogy hamarosan együtt lesznek! Kíváncsian várjuk, milyen lesz majd a két babának újra egymás mellett.

Jánoska a 30 milli tejnél tart, aminek a fele még mindig szondán megy le, mert elfárad az evésben. Cilike minden nap eteti cumiból és a lelkére beszél, hogy már csak a rendes evés hiányzik ahhoz, hogy hazatérhessen. A májfunkciója még nem teljesen jó, mert sok infúziót kap és ez bezavar a működésébe. A doktor néni szerint, amint leállhatnak az infúzióval, rendeződni fog.  Sokat alszik, ami a gyógyulásnak a jele. Most egyedül van a kórteremben, mert Izácskát visszahozták a János kórházba.

Annácskával sikereket érünk el az éjszakai programban, tegnap este is nagyon ügyesen aludt. Napközben érdeklődve figyeli a mintákat a szobában: a falat, a díszpárnákat. A kis drága rájött már, hogy anya karjában tud a legjobbat pihenni, vagy apával a legjobbat játszani. Szereti a teret, ahol jól tud tornázni és nyújtózkodni. A “7” képen cumizás után van – neki van a legelégedettebb arcocskája, amit valaha is láttunk 🙂

Hálával telt szívvel gondolunk rátok, nagyon szép áldott hétvégét kívánunk nektek!

Sok puszit küldünk nektek,

Csabi, Cili, kicsi Annus, kis Jancsi

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 7.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A jó Isten tovább folytatja gyógyítását a babáinkon: Anna Rózsa véreredménye teljesen rendben van! A napunk továbbra is úgy telik a kis csöppséggel, mint bármely más cukorfalat babával, áldott jó gyermek. Hihetetlenül gyorsan telik vele az idő! A gyermekorvos ma is kinn volt, átmozgatta a kislányt és mindent rendben talált. A védőoltásokat is hamarosan megkaphatja. Jánoska nagyon jól bírja a 15 – 20 ml adagokat, bár nagyon elfárad evés közben, így az utolsó milliket beszondázza neki a nővér. Nyugodtan alszik jó nagyokat és az emésztése is kezd beindulni hála Istennek. Ma reggel pont vizsgálta az orvos, amikor érkeztem és nem talált rendellenességet. Most csinálnak nála is laborokat, vizelet vizsgálatot, májfunkció vizsgálatot, stb. – ilyenkor mindig tűkön ülünk, hogy megtudjuk az eredményt … A nővérek nagyon kedvesek vele és nagyon szeretik.

“Hálát adok neked, hogy meghallgattál és megszabadítottál.” (Zsoltárok 118,21)

Sok puszit küldünk nektek, hálával telt szívvel, hogy nagy terheket vesz le rólunk az Úr.

Szép augusztusi napokat!

Csabi, Cili, Anna Rózsa, János Csaba

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 6.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Folyamatosan tapasztaljuk, hogy a jó Isten meghallgatja az imáinkat és a közbenjárásotokat!

Annácskával ma mentünk kontrollra. A vérvétel eredménye holnap derül ki. A koponya és hasi ultrahang olyan szép eredményt mutat, hogy a doktornőt emlékeztetni kellett, hogy melyik babáról van szó és hogy milyen állapotban volt. A leányzó végigaludta a vizsgálatokat. A másik doktornő, aki a színét – mozgását – reakcióit vizsgálta, szintén örömmel konstatálta, hogy jó állapotban van, semmi problémát nem állapított meg. Annácska napi programja továbbra is egyszerű: eszik – alszik – fürdik – levegőzik – tornázik. Ami a furcsa, hogy az éjszakázást nagyon szereti! A fél kilences etetés után éli a társadalmi életet, nem jó neki a bölcső, ő a felnőttekkel szeret lenni… de nem adjuk fel a próbálkozást 🙂

Jánoska pedig a másik csodabogár! A táplálás lassú felépítéséről annyit, hogy ma délben 15 millit adtam neki, a következő etetésnél pedig lement neki a 20 milli! És nem fele tej / fele cukros oldat – hanem tiszta, tömény tej! Nagyon jól bírja, nem veszít el belőle semmit. Másik eredményt is fel tud mutatni: a pelenkába szilárd anyag is került. Az adjunktus asszony mosolyogva azt mondta, hogy szépen halad! Tudjátok, nem mondanak alaptalanul ilyen bátorítást 🙂 Egyébként a kis szobatársa, Izácska is szárnyal: már önállóan lélegzik és holnaptól ő is kaphat szájon át táplálékot, ezek óriási, csodálatos dolgok!

Mi megvagyunk 🙂 igyekszünk lépést tartani a babákkal – diktálják az iramot 🙂

Hálásak vagyunk Istennek a babákért és azért, hogy ennyien gondoltok ránk és támogattok minket!

Sok puszit küldünk szeretettel

Csabi, Cili, Gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 5.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Mai napnak is lassan a végére érünk. Olyan jó, hogy Isten figyel, vigyáz mindenre, mindenkire, és a mi Jánoskánkat sem hagyja magára. Ma 45 percig etetettem: egyik 5ml fecskendőből az egyikféle gyógyszer, a másik 5 ml fecskendőből a másikféle gyógyszer és a cumisüvegből a végén a cukros oldat. Annyira büszke voltam rá és láthatóan ő is megelégedett magával. Mivel ma elérte a célkitűzést, hogy eljusson 15ml cukros oldatig – jöhet a következő fokozat: fele tej/tápszer – fele cukros oldat. Este 10 órakor azt mondta a doktornő, hogy nagyon szépen “tűri” az adagokat – ez olyan szakkifejezés 🙂 Nagy reménnyel vagyunk, hogy innen nyílegyenesen eljutunk a 30 – 40 ml mennyiségig!

Annácska nagyon szeret a horcsiban, a levegőn lenni. Holnap utazunk a vérvételre és ultrahangra a kórházba és kiosztjuk a nővérkékkel készült fotókat is. Nagyon nehezen viselem, ha sír – bár ez nem sűrűn fordul elő. Most éppen Csabin nyugszik – és látjátok, a kerek formának is megvan az előnye 🙂

Nagymamák sokat segítenek, mi pedig lelkiekben készülünk, milyen lesz majd amikor Jánoska is itthon lesz és hogy mit szól majd egymáshoz a két tesó 🙂

Nagyon sok puszi nektek, köszönjük nektek az elmúlt 2 hónapot, a sok támogatást, bátorítást, imát – mert most élvezhetjük a gyümölcsét!

Batizi család apraja – nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 4.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A tegnap estét Annácska szépen végigaludta az etetések között, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ma is óriási pihenőnapot tartson : 3 óránként dolgozott kicsit, amíg lement a tejcsi, de az etetések között hűségesen őrizte a bölcsőjét. Olyan aranyos, amikor eszik: végez az adagjával, vár pár pillanatot, hogy lesz – e még folytatás és ha nem megy vissza a cumi a szájába, akkor becsukja a szemét, sóhajt egyet és elalszik. Mindenféle reklamálás nélkül. A kinti levegőzést nagyon szereti, ez is besegít a pihentető, mély alvásba. Apa vett neki fürdőszivacsot a kádba, amire rá tudjuk fektetni és így sokkal kényelmesebb a pancsi.

Jánoska nagyon jól bírja a táplálást, már 10 ml cukros oldatnál tart, 15 ml-ig emelik és utána fele-fele arányban kapja majd a tejcsit és cukros oldatot. Ma ott voltam a szemvizsgálatán. Igazi hősként viselte és csak akkor sírt, amikor vizsgálták, amint vége lett, megetettem a cumis fecskendőből és nyugodtan pihent tovább. A doktornő azt mondta, hogy jelenleg nincs szükség beavatkozásra, de jövő héten is meg kell vizsgálni. Ma is Edit nővér volt, aki megpróbálta hasra tenni Jánoskát és a kép alapján sikere is lett 🙂 a többi nővér szerintem nem meri a hasi műtétje miatt. A nővérke csatlakozott hozzám az éneklésben, ugyanis én egy éneket csak 2 versszakkal tudok, ő meg elénekelte a maradék 3 versszakot. Néhány nővérrel szinte “barátivá” alakul a kapcsolat (június 16. óta vagyunk ott): érdeklődnek Annácska hogyléte felől és hogy mi hogyan bírjuk a jelenlegi helyzetet. Ez is nagyon jó érzés, és aminek pláne örülünk, hogy nagyon szépen, odaadóan bánnak Jánoskával.

Zárjuk mai hírlevelünket, Isten áldjon benneteket is a munkában, szolgálatban, pihenésben!

Köszönjük az értünk mondott imákat!

Sok puszi szeretettel

Csabi, Cili, kis Annus, kicsi Jancsi

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 3.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

A mai nap igazán korán kezdődött (éjfél) Édes Annánk koncertje miatt, ami csak a fél 6-os etetéskor ért véget. Anya, apa és mami is az első sorból hallgattuk, igyekeztünk megnyugtatni, de csak negyed vagy fél órára sikerült. Így mozgat meg egy 2300 gramm kis csöppség 3 felnőtt embert 🙂 Napközben viszont szépen, nyugodtan, elégedetten alszik. Gondolom ez másoknál is elő szokott fordulni, nem vagyunk egyedi eset…Írjuk egy füzetbe, hogy mikor mennyit eszik, mit csinál, mi mit eszünk, csinálunk, stb. – hátha rájövünk a dolgok nyitjára 🙂

Jánoskánk nagyon ügyesen halad a táplálkozással! Amikor délben anya etette, egyetlen cseppet sem veszítettünk el az 5ml dózisból. Olyan ágyban fekszik, ami alulról és felülről is melegít – ebbe szokták tenni az újszülötteket, amikor megvizsgálják őket. Mi csak grillcsirke készítőnek nevezzük, mert ha alatta vagy, kb. csak 1 percig lehet bírni. Jánoskának sem tesz jót, ha be van kapcsolva, mindig le van izzadva. Hála Istennek, ma a nővérke nem kapcsolta be, hanem inkább plédekbe bugyolálta és ez sokkal megnyugtatóbb.

Szokjuk Annuskával a napokat és készülünk, hogy hamarosan csatlakozik Jánoska is hozzánk – az lesz az igazi kihívás!

Sok puszi nektek, a jó Isten tartson meg benneteket is erőben, egészségben, jókedvben!

Szeretettel:

Csabi, Cili, Annuska, Jancsika

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 2.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Ma Jánoskánál Edit nővér fogadott, aki több hetes szabadságáról visszatérve alig ismerte fel Jánoskát, akkorát nőtt! Ő nagyon bátor nővér, és jó hatással van Jánoskára: az előírt 2-4 ml cukros oldatot kibővítette 5 ml – re, amit délben nagy örömmel én adhattam oda neki fecskendőre szerelt cumiból. Drága kis bogárkám először nagyon furcsállotta, hogy ismét valami finomság csúszik a kis szájacskájába, az utóbbi 2 hét alatt nem volt benne része. De nagyon ízlett neki, és gyorsan el is nyalogatta azt az óriási mennyiséget. Sőt, még a gyógyszer adagját is pici tápszeres oldatban kapta meg. Ma is dajkálhattam, énekeltem és mosollyal jutalmazott. Csabinak is felajánlotta a nővér, hogy etetheti, és kiveheti – de aztán mégis arra a nevezőre jutottak, hogy inkább az ágyacskájában hagyják.

Annácskával folytatódik az ismerkedés. A tegnap estét végigaludta – az etetéseket leszámítva. Ma este kimentünk a nagy teraszra egy kis friss levegőt szívni, nem reklamált ellene. Nagyon ügyesen fürcsizik, nagyon ügyesen szopizik és cumizik, az elalvást szokta kicsit megcifrázni. Most még például nem alszik – Csabi próbálja jobb belátásra bírni, de lassan itt a következő etetés ideje…

Nagyon köszönjük az imáitokat, és hálásak vagyunk Istennek minden csodáért, amit eddig véghezvitt a gyermekeink életében és amit még tenni fog a jövőben.

Sok puszi szeretettel,

Csabi, Cili, kicsi Jancsi, kis Annus

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. augusztus 1.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A mai napon is sok örömben és nagy sikerekben volt részünk.

Jánoskánál apa volt délelőtt és nagyon békés időt töltöttek együtt, jó volt a légzése, pulzusa – nyugodt állapotban hagyta ott Csabi. Délután a nővér szinte kérés nélkül a kezembe adta a pici fiút – gondolni sem mertem volna rá a műtét és a centrál véna miatt – de a nővérnek ez nem jelentett gondot, plédbe bugyolálta és már dajkálhattam is. A délelőtt folyamán alig aludt, így a nővér is nagyon elégedett volt a szülők munkájával, amikor látta, hogy Jánoska szépen megnyugszik apa suttogásának és anya éneklésnek köszönhetően is. A “Hair” musicalt biztosan kedvelni fogja, mert arra nagyon mosolygott. A főorvos kis szélhámosnak nevezte – mivel még mindig ott van – úgy tűnik bevárja az összes szabadságon lévő orvost és nővért, hogy el tudjon köszönni tőlük. Eddigi információink alapján a táplálást a műtét után kb. 1 héttel kezdik, ezért meglepődtem, amikor a nővér azt mondta, hogy már szombaton elkezdik! Apránként fogják csinálni természetesen és lehet, hogy 1 lépés előre, 2 hátra lesz – de azért fogunk haladni 🙂 Kis barátai közül Levike szépen gyógyul és fejlődik, de Izácskát megint meg kellett műteni. Tegnap beszélgettem az anyukával és a Miatyánkot együtt mondtuk el a babákért.

Annácskánál kipróbáltuk, hogy a fél 3, fél 6 és fél 9-es etetések alkalmával kicsit aktívabban foglalkozunk vele, hogy jobban “elfáradjon” és nem tesszük be egyből a bölcsőbe. Sikerült a terv, mert a hajnali etetések után szépen vissza tudtuk tenni aludni és nem maradt ébren. Azt még nem is írtam, hogy a gyerekorvosnál kicsit kicsaptam a biztosítékot, mert felvetettem vele a lábzsákot és a köpenyt – azt mondta, hogy a 46 éves pályafutása alatt ilyen még nem volt. Kérdeztem, hogy elolvasta – e a baba több oldalas, részletes zárójelentését, mert akkor talán érthető az aggodalmam.

A nagymamáknál váltás van, ma elment anyukám és szombaton jön Csabi anyukája segíteni – nagyon örülünk a szupernagyiknak!

Nagyon köszönjük, hogy velünk vagytok! Kívánunk jó egészséget, jó pihenést, szuper hétvégét!

Puszi szeretettel:

Csabi, Cili, gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 31.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Elnézést, hogy most ilyen későn jönnek az aktuális hírek – de bevártunk egy – két eseményt 🙂

Annácska ma reggeli szemészeti vizsgálata: az orvos azt mondta, ha nem tudja, hogy neki adta be a gyógyszert, akkor meg sem mondaná, hogy valaha is volt gond a pici lány szemével! Ez fantasztikus, nagyon hálásak vagyunk Istennek azokért a tudósokért akik ki tudnak fejleszteni ilyen gyógyszereket és az orvosnak, aki meg tudja állapítani, hogy erre szükség van és be is tudja adni! Az éjszakázásról még nem szokott le… Az éjféli etetés után még érdeklődően beszélgetett és mosolygott a bölcső rácsokkal és fenn is volt a fél hármas etetésig. Onnantól Csabi és anyukám vették át a stafétát, a reggeli etetésig. Az a furcsa, hogy amíg a koraszülött osztályon volt és telcsiztünk, mindig azt mondták, hogy jól van, alszik. Soha nem említették ezt a hajnali éberséget és sírást. Most az a feladat, hogy kitaláljuk, min változtassunk: többet foglalkozzunk vele délután, hogy jobban elfáradjon estére, módosítsuk az étel adagjait, vagy esetleg máshogy mixeljük, mások legyenek a fény és egyéb viszonyok a szobában stb. Szóval tesztelés alatt vagyunk :-).

A gyermekorvos is volt, megnézte, meghallgatta, átmozgatta Annácskát, aki bebizonyította, hogy mennyire jól működik az emésztése – pont a doktornőnek lett egy adag. Viszont ez az átmozgatás annyira hatásos, hogy amikor utána mi csináltuk, majdnem mindig volt eredmény – természetesen a tiszta pelenkába, hiába várunk pár percet a torna után.

Jánoskánál tegnap 16.30.-18.00. között voltam benn, Csabi pedig délelőtt. Nagyon panaszos, síros hangulatban volt, amikor odaértem. Kivenni még mindig nem lehet, így megtörölgettem a szájacskáját és a beízesett cumival igyekeztem elterelni a figyelmét a fájdalmairól. Az éneklésre kinyitotta a szemecskéjét, viszont én belealudtam (tudjátok, az az egyetlen pillanat…) és amikor megint ránéztem, akkor nagy várakozó szemekkel találkoztam, hogy miért maradt abba a koncert. A hasa puffadt volt, ma reggel megszélcsövezték és beöntést is kapott, erre lett kicsi széklete, ami nagyon jó hír! A 170-es pulzusát sikerült lenyugtatni 130-ra és szép nyugodt alvásban bíztam a nővérke gondjaira.

Nagyon gyorsan telnek az órák, a napok! Sokat kell tanulnunk, főleg arra készülni, hogy nem lesznek mindig itt a nagymamák.

Sokat gondolunk rátok, sokszor puszilunk benneteket, áldott szép hétvégét

Csabi, Cili, babák

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 30.

Kedves Családunk, Barátaink!

Mai nap sem volt kevésbé sűrű, mint az ezelőttiek – fényképet nem is tudtunk készíteni…

Jánoskához ma anya ment be – jó állapotban van, és jó úton a teljes gyógyulás felé. Kicsit sírdogált, de egy idő után megbékélt és érdeklődően tekingetett cumival a szájában. Még nem lehet kivenni az ágyacskájából – mert vigyázni kell a sebére és a centrál vénáját is megcsinálták, így arra is figyelni kell. Az önfeledt dögönyözés még várat magára 🙂

Annácska szereti az itthoni környezetet, nagyon jókat alszik a bölcsőjében, éli a kiegyensúlyozott babák életét. Amibe ma becsúszott egy kis sírás is, amitől megijedtem, mert így még nem hallottam panaszkodni. Valószínűleg pár millivel több tejet kapott, és az viselte meg a gyomrocskáját – de a dajkálás elrendezte és a fél hatos etetésre már mintha mi sem történt volna.

Anyukám nagyon sokat segít, főleg a főzésben, de ma ő fürdette első leány unokáját.

Ha majd Jánoska itthon lesz, akkor megint új élethelyzet áll fenn – nem kell a kórházak között ingázni, de ugyanúgy teljes “szolgálatban” leszünk. Minden napra van valami újdonság, meglepetés – anyukám mondta, hogy ehhez szokjunk hozzá 🙂

Volt nálunk a védőnő is, aki elmondta a sokadik verziót a babák ápolásával, gondozásával kapcsolatban. Igyekszünk kitapasztalni, hogy a sokféle tanácsból, amit kaptunk – intenzív osztály, koraszülött osztály, védőnő, nagymamák – mi a legjobb a mi babáinknak.

Hálásak vagyunk értetek Istennek és a gondoskodásának, amit rajtatok keresztül kapunk.

Kinek – kinek jó munkát, jó nyaralást, jó babázást, jó táborozást!

Sok puszi szeretettel

Batizi család minden tagja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 29.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

A mai nap igen hamar elkezdődött. Annácska (2200g) fél háromkor kezdte a “koncertet” ami egészen fél hatig tartott. Apa hassimogató keze, egy pici teácska és egy kiadós kakika megtette csendesítő hatását. A reggeli (fél hatkor) pedig elcsendesítette a kisasszonyt olyannyira, hogy a fél kilences etetéskor alig tudott enni a nagy álmosságtól 🙂 Egész nap ügyesen, csendesen elvolt anyával és nagymamival (Cilike anyukája). Szépen eszegetett és aludt. Az esti fürcsi megint élmény volt neki, igen jól érezte magát, pillongott, hadonászott és végig mosolygott apára és nagymamira, amíg anya a vacsoráját készítette (tejcsit, nem tápszert).

Jánoska számára nagy nap volt a mai. Reggeli telefonáláskor azt mondták, délután 1 órakor műtik. Rá 1 órára hívtak minket, hogy mégsem, mert délben. Apa épphogy beesett a fél 11-es beengedésre. Fél kettőkor vitték be Jánoskát a műtőbe. Anya odahaza, apa a kórházban izgulta végig a következő 2 órát.

A műtét remekül sikerült. A doktor bácsik megtalálták a betegséget okozó bélszakaszt, eltávolították (5cm-t, ami egy picit a hasfalához is oda volt nőve), majd összevarrták az épp egészséges részeket. 5-7 napos gyógyulási periódus után újraindítják a táplálásának a felépítését.

Az Úr velünk volt, meghallgatta imáimat. Műtét előtt ezekért a dolgokért imádkoztam, illetve azért, hogy a 180-as pulzusa (állítólag normál, annak ellenére, hogy tiszta vörös volt a pofikája) lejjebb menjen 150-re. Így lett,megnyugodott, szinte aludt (gyógyszer nélkül) mielőtt bevitték a műtőbe, 146-155-ös volt!!! A múltkor a doktornő azt mondta, hogy a műtét után biztosan kell neki lélegeztetés. Jánoska viszont olyan stramm kisfiú, hogy egy pillanatig sem kellett lélegeztetni, megoldotta önállóan! Annyira büszkék vagyunk rá!

Mindenkinek puszi és ezer hála az imákért!

Anna hableány, János vitéz, Cilike és Csaba

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 28.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Nagy napra virradtunk! Hála kitartó imáitoknak, a sok erőnek, amit küldtetek, az orvosok szakértő gyógyításának, a nővérek odaadó ápolásának és a jó Isten kegyelmének:

Annácska hazajött!

Ma már mi fürdettük és a saját bölcsőjében alszik. Eddig semmi panasza nincsen 🙂 Jelenleg hárman vagyunk rá, mert anyukám is itt van. Nem tudom, hogy el merek – e aludni és nincs is rá szó, hogy milyen érzés itthon tudni.  Nem kell betelefonálni, és megkérdezni a nővért a hogylétéről, hanem csak átlépünk a másik szobába és rákukkantunk – én jelenleg 2 percenként, hogy szuszog – e és minden rendben van – e. Bár ott a légzésfigyelő és kipróbáltuk (háromszor), de azért jobb ellenőrizni…

Jánoskával kapcsolatban végül arra jutottak a radiológusok és sebészek, hogy a holnapi napon megműtik. Reggel kell betelefonálnunk, hogy pontosan mikor és Csabi megy majd be beszélni az orvossal. Az az imánk, hogy ha már megműtik, akkor mindenképpen találják meg az okát, hogy miért nem tud rendesen enni és legyen rá gyógymód is.

Öröm – aggódás, öröm – aggódás: még ezen az úton vagyunk, de bízunk a Gondviselésben, hogy lesz öröm – öröm is 🙂

Hálával gondolunk rátok és köszönjük kitartó imáitokat, szeretettel

Csabi, Cili, Gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 27.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

A mai nap ismét békésen telt.

Anya Jánoskához ment délben, apa Annácskához.

Jánoska végig nyugodt és aranyos volt, nyitott szemmel figyelte az ajtót, mikor lép be anya. A simogatás pedig elmélyítette a békés idillt, amit apa talált, amikor megérkezett. Továbbra is csendes kis béketűrő volt, pedig napok óta nem kap enni 🙁 Reméljük, holnap már ehet valamicskét, és nem kell megműteni. De ez a holnapi nap.

Annácska igencsak kiadós csomaggal várta apát, amiben minden volt egyben 🙂 Apa addig- addig tisztogatta, amíg az új pelust is sikeresen összepisilte. Meg is jegyezte a nővérke: “Így jár az, aki nem pelenkázik gyorsan”…. A déli és esti etetés is gyorsan lezajlott, mintegy 5 perc alatt bepuszilta az adagját, majd békésen elszenderedett. Alig sikerült némi mosolyt csalni arcocskájára elalvás előtt 🙂

Levike és Izácska is jobban van a műtét után, bár még igencsak gyengék.

Köszönjük bátorító soraitokat, imáitokat. Békesség Nektek!

“Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem Őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.” Zsolt 91,14.

Puszilunk mindenkit!

Kis és nagy Batizik

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 26.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

A mai nap ismét nyugisan telt, leszámítva azt, hogy az egyik orvos köldöksérvet diagnosztizált Jánoskánál (amit a másik 6 orvos nem vett észre).

Jánoska (2715g) ma végre fent volt, amikor apa fotózta, érdeklődve nézegetett. Kicsit pityergett is, mivel eléggé éhes a lelkem, de csak csukamájolajba mártott cumit kapott 🙁 (azt viszont hatalmas lelkesedéssel nyammogta 🙂 )

Annácska (2210g vagy 2140g nővérke nem tudta eldönteni…) nehezen indult el a déli étkezési versenyen (apa ügyetlenkedett), de a hajrára megérkezett az ápolónéni, és a maradék 50ml-t (60ml-ből) már sec-perc benyomta. Hiába no, apának még gyakorolni kell. Délután anya etette, és a déli küszködés elmaradt. Végig békés és nyugodt volt, pillongásait mosolyokkal, fintorokkal színesítette. Sajnos nem sok kép készült a névnapi buliról, mivel nem volt (majd itthon megtartjuk egyszer csak).

Várjuk már nagyon, hogy itthon legyenek, a gyerekszoba is 96%-os. Köszönjük az Imákat, és a válaszleveleket is.

Puszi mindenkinek!

Annácska, Jánoska, Cilike és Apa

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 25.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Annácska biztató szemvizsgálatát követően Jánoska is jó hírekkel várt minket! Megitatták vele a kontrasztanyagot, összesen négyszer vitték megröntgenezni, hogy kövessék a folyadék útját és azt látták, hogy szépen végigment a nyelőcsövén, vékonybelén. Hála Istennek sehol sem akadt el, bár van ahol szűkebb a bél. Viszont kiderült, hogy refluxos – amire ha figyelünk, akkor szépen kordában lehet tartani, de még esetleges gyógyulást is említettek. A sebészek hétfőn még egyszer összeülnek és megbeszélik a lehetőségeket: vagy megműtik, vagy nem műtik és elkezdik újból felépíteni a táplálását. A nővérke kért, hogy segítsem átkötni a branült Jánoska bal kezén – csak meg kellett fognom a kezecskéjét, hogy ne mocorogjon. Nagyon ügyes fiú volt, így dajkálhattam utána jó sokáig!

Sajnos Levikének és Izácskának alig van pár centi ép bélszakasza. Sztómájuk van, ami  azt jelenti, hogy műtéttel kivezették az ép bélrészt. Több hónapig kell még benn maradniuk, mire meggyógyulnak. Minden nap kérdezzük őket, hogyan javul az állapotuk.

Jó, hogy gondoskodó Istenünk van, aki minden nap megsegít minket!

Sok puszit küldünk szeretettel,

Batizi család apraja – nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 24.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Elnézést, hogy most ilyen soká írunk, de szerettük volna megvárni a ma reggeli szemvizsgálat eredményét Annácskánál! HALLELUJA, az injekció megtette a hatását, és kis hősnőnk szeme jól fejlődik!!! Hetente kontrollra kell majd visszahozni az eredetileg kiírt születési dátumig (08.08), de bízunk a teljes gyógyulásban 🙂 Tegnap este Fruzsina (szobatárs baba) szülei nem tudtak bejönni, így felvállaltam, hogy az ő babájukra is figyelek és az éneklés hatására teljesen megnyugodott (ő hasfájós – nyögdécselős). Alvó állapotban hagytuk ott mindkettőjüket. Tegnap sűrű napunk volt, mert délben és este is jöttek látogatók Annácskához, köszönjük szépen 🙂 Vittünk be mosószert, öblítőt – mert annyira szegény az eklézsia, hogy a nővérek egy csomó mindent saját zsebből vesznek. Arról nem beszélek, hogy a légzésfigyelőkből folyamatosan kifogynak az elemek, így össze – vissza jelez, ezért néha kikapcsolják…

Jánoska türelmesen, hősiesen viseli az állapotát. Tegnap nem csinálták meg a kontrasztanyag nyelési vizsgálatot, mert a gyomorszondán enyhén véres váladék jött vissza és még várnak, hogy teljesen tiszta legyen. Az infúzió megteszi hatását, 2600 grammon túl van 🙂 Úgyhogy szépen erősödik.  Vannak kis sorstársak, akiknek sokkal kisebb a súlyuk, de ugyanilyen gyomor / bél problémával küzdenek, és már a sokadik műtéten esnek át – Levike, Izácska. Látjuk az összetört anyukákat és tudjuk, min mennek keresztül – igyekszünk őket vigasztalni, bátorítani. Nagyon örülnének, ha velünk együtt imádkoznátok az ő babáikért is.

Köszönjük a süteményeket, amiket a nővéreknek hoztatok – nagyon, nagyon örültek a finomságoknak.

Dátum szerint ma 2 hónaposak a babáink, Isten éltesse őket nagyon sokáig 🙂

Nagyon szép napot, hétvégét nektek – pihenéssel, felüdüléssel!

Puszi szeretettel,

Csabi, Cili, Jánoska, Annácska

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 23.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Megint eltelt egy nap, és lassan a hét is! 25 – én lesznek 2 hónaposak a babáink, szinte felfoghatatlan isteni kegyelem és csoda, hogy itt tartunk, hogy velünk vannak és folyamatosan gyógyulnak!

Jánoska ma jobban volt! Szép a színe, folyamatosan csökken a gyulladásos érték (CRP – tegnap 70 volt, ma 30), így holnap meg tudják csinálni a kontraszt anyagos vizsgálatot! Az az imánk, hogy megtalálják az okát a táplálék fennakadásának a pici gyomrában, bélrendszerében. A testén található “kellékek”: orrában a szonda, amin keresztül a tej lemegy neki jobb esetben, de most arra szolgál, hogy a gyomrából vissza tudjon jönni a nem oda való váladék; bal kézfejen a pulzus és szaturáció mérésére szolgáló kis eszköz van; bal könyékhajlatból vettek vért; piros – fekete – sárga vezeték az EKG; bal lábacskán van a vérnyomásmérő és szerintem onnan is vettek vért (sajnos nehéz már rajta vénát találni, ezért fogják megint bekötni a centrális vénát a nyakába); jobb pirinyó kézen pedig a turbó infúzió van bekötve (a feje feletti fekete vezeték is ide jön). Először azt hittem, hogy milyen bonyolult így kivenni a babát és nem is mindig mertem kérni, de 2 hónappal a hátunk mögött már tudom, hogy egyrészt elég erősen vannak rögzítve és elég hosszúak a vezetékek ahhoz, hogy ez ne okozzon problémát 🙂 Ma egyébként nagyon jól volt János vitéz, szépen, nyugodtan aludta az igazak álmát.

Annácska továbbra is nagy csoda számunkra – úgy tud koncentrálni mindenre, amit éppen csinál, legyen szó cumizásról, alvásról, nézegetésről, nyammogásról, vagy tornáról. Nagyon várjuk a pénteki szemvizsgálatot, és azt kérjük Istentől, hogy hasson a gyógyszer és hogy fejlődjön szépen, megfelelően a szeme és a látása is!

Hiányoztok! Reméljük hamarosan eljön az idő, amikor ismét tudunk találkozni és örülni egymásnak!

Sok puszi szeretettel

Batizi család apraja, nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 22.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Ez a hét kimondottan a várakozásról, türelemről, reményről és a gyógyulásról szól. Annácska szemét pénteken nézi meg az orvos, hogy sikeres volt – e az injekció. Ezen kívül ma apának kétszer kellett átöltöztetnie, mert a cumisüveg tetejét a nővérke rosszul csavarta rá és  egy jó adag a ruhácskáján kötött ki.  Jánoskánál  meg kell várnunk, hogy lemenjen a gyulladás és hogy kitűzzék a műtét idejét. Nála június 26.-án volt utoljára koponya ultrahang, a doktornő kérni fog egy új vizsgálatot, hogy megnézzük, hol tart az agyvérzés visszavonulása. Az aggódás helyett átadjuk magunkat a babáink felett való örömnek! Az örömnek, hogy minden pillanat ajándék, amit velük tölthetünk és megelégszünk azzal, hogy a nap megadott szakaszában és meghatározott keretek között mi is funkcionálhatunk “normális” szülőként: pelusozás, etetés, babusgatás, simogatás, dajkálás, éneklés, beszélgetés.

Nagyon köszönjük a bátorító leveleket, igeverseket és az imákat!

“Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40,29-31)

Zsoltárok 115:11: “Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.”

Márk 6:50: “Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

Nagyon köszönjük, hogy nem fáradtok el a ránk gondolásban!

Hálás szeretettel,

Csabi, Cili, Jánoska, Annácska

ps: hála azért, mert 8 hete először ma reggel volt erőm, időm, hogy kipróbáljam egy kedves barátnőm tuti receptjét és nagyon finomra sikerült 🙂

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 21.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Mai napra jutottak jó hírek, de kisebb ijedelmek is.

Jánoskánk állapota jobb a szombatihoz képest – nem puffadt annyira a hasa, nincs annyi gyomorváladék és nem epés, jó a légzése és a pulzusa, nyugtatót csak szükség esetén adnak. Ma azt mondta a doktornő, hogy biztosan számíthatunk a műtétre ezen hétvégén, vagy jövő hét elején, de előbb csökkenni kell a gyulladásnak (most 70 és olyan 20 – ig kellene lemenni). Elfogadjuk ezt a helyzetet, mert abban reménykedünk, megtalálják az okot, hogy miért nem marad meg benne a táplálék és célzottan tudják majd kezelni, gyógyítani. Ma is dajkálhattuk Csabival, és nagyon szeret velünk lenni! Nem sírdogál, nem feszeng (mint ahogy a kiságyában esetleg tesz), hanem szépen elnyugszik és békésen szuszog, nagyon szereti a gitárzenét és az éneklést – szokott hozzá mimikázni 🙂

Annuskánk ma is egy hősnő volt! Megkapta az injekciót a szemébe, ami meg tudja akadályozni, hogy az erek rosszul fejlődjenek. Pénteken nézi meg az orvos, hogy jól sikerült – e. Nagyon bízunk benne, hogy igen, mert ha nem, akkor jön a lézeres műtét! A képeken már a beavatkozás után van – mintha mi sem történt volna 🙂 Mi csak azért ijedtünk meg, mert úgy értettük, hogy ez az injekció leghamarabb most pénteken lesz és addig még van esély gyógyulni. Ma délben is Csabi etette meg, jól megizzadt, mert a kórteremben nagyon meleg van!

Abban a hitben fekszünk le minden este, hogy Isten másnapra szebb, jobb, biztatóbb híreket készít elő a babáink gyógyulásában!

Végtelen hálával és köszönettel felétek, sok puszi üdvözlettel

Csabi, Cili, János vitéz, Anna hősnő

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 20.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

A tegnapi napon nem sokat változott a helyzet a gyerekek körül.

Jánoska (2580g) továbbra is csak infúziós táplálást kap, puffadt kicsit a hasa, a lába, az arcocskája, de “klinikailag jól van”. A hasa betapintható, a sebészek többször is meg fogják nézni a mai napon. (Hétvégén pihi van nekik, csak sürgős esetekben hívják be őket.) Aranyos kis cukorborsó, csak fekszik, alszik szó nélkül, és mosolyog, ha éppen arra ébred, hogy anya vagy apa dadázza.

Annuska (1900g) képes akár félálomban is bepuszilni a kirendelt adagját, majd alszik újra, és még a pelusozásra sem ébred fel. A mosolyokat is félálomban osztogatja. A tegnapi meleg őt is megviselte, az eddigi 2-5 perc evés elhúzódott fél órára, többszöri bealvással. Neki sincs egy hangja se, szerencsére nem tanulta még el a szobatárs nyafogását 🙂

Köszönjük az Imáitokat, és a visszajelzéseket is (emil, telcsi), igazán sokat számít lelkileg, hogy velünk vagytok.

Puszi mindenkinek:

Kis és Nagy Batizik

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 19.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Ma 8 hetesek a babáink, hála és dicsőség a jó Istennek!

De pont az elmúlt pár napban éreztük azt, hogy kicsit megfáradtunk és nehéz a szívünk. Jánoskánál megint elindult valami gyulladás a bél – gyomor problémából kifolyólag, de időben vették észre. 15 ml-ig fel tudják építeni az etetését, de azután visszamarad – tehát nem emészt. Most megint antibiotikum, táplálás leáll, infúzió felemel. Megröntgenezték, de semmi “disznóságot” (ezt az orvosa mondja így) nem látnak nála. A hasa betapintható, nem lázas, nem sír, nyugodt, nincsenek fájdalmai, nem mondanád meg róla, hogy valami nem működik a kis pocijában – így nem kell neki sem fájdalomcsillapító, sem nyugtató. Szereti, ha együtt vagyunk és ha dajkálom. Ezért végtelenül hálásak vagyunk Istennek, bár még nem tudjuk, hogy ezzel a helyzettel mire készít fel minket.

Annácska érzékeny a nagy melegre – tegnap Csabi és én is fél óráig próbáltuk etetni, míg ő mélyalvásban volt. Muszáj, hogy forszírozzuk, mert bár az orrszondán keresztül történő táplálásnak is megvannak az előnyei, de a cumi mégis kellemesebb. Az eredmény megvan, mert lassan megduplázza a születési súlyát!

A Mai igében csütörtökön és pénteken is olyan olvasmány volt, ami a jelenlegi helyzetünkre igaz: hogy a félelem és a kimerültség milyen romboló tud lenni, ha nem Istenre és az Ő igéjére támaszkodunk. Péntek este csak ültem és néztem magam elé, nem tudtam, mihez fogjak, mit csináljak, hogyan lépjünk tovább. Gondoljatok ránk és imádkozzatok értünk, hogy legyen erőnk, bátorságunk, örömünk tovább menni és hogy ne lankadjunk!

A nomád életet továbbra is folytatjuk, minden nap egy kicsit másképp kell és másképp próbáljuk csinálni. Igyekszünk megtalálni azt a megoldást, amibe belefér, hogy minél többet lehessünk a gyerekekkel, hogy a saját táplálásunkat is fel tudjuk építeni, valami pihenés is legyen benne, hogy legyen alkalmam és helyem tejet gyártani, meg hogy az egyéb tennivalókat is el tudjuk intézni.

Az előttünk álló hét sem lesz könnyű, de nagyon bízunk Isten gyógyító hatalmában, a gyerekeink erejében és az orvosok – nővérek tudásában!

Áldott szép napokat nektek, vigyázzatok magatokra!

Köszönjük, hogy velünk vagytok!

Puszik sokasága szeretettel

Csabi, Cili, gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 18.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Jánoskához Anya 11 re ért oda. Megetette, tisztába tette, énekelt neki a dajkálás közben. Sajnos kevés széklete volt, ezért beöntést kapott, majd a délutáni és esti etetés eredményeképpen ismét nem kap enni, mivel valamiért nem tudja megemészteni – visszajön a szondán. A szemecskéje hála Istennek rendben van. Az alvókájával együtt, mivel apa hosszas próbálkozása (éneklés) ellenére sem ébredt fel, csak néha elmosolyodott, és az arcjátékát fejlesztette 🙂

Annácskához ma apa ment be fél 12 re, megtörtént az első közös pelusozás és etetés. A nővérkék megdicsérték, milyen ügyesen fogja Annácskát. De a közös program nem volt elég inger arra, hogy megszakítsa a pihentető, gyógyító alvást. Délután anya etette, és meglátogatta Őt anya két húga és az unokabátyja Zolika is – nagyon örültek, hogy végre láthatták, még ha csak üvegen keresztül is. Sajnos a reggeli szemvizsgálaton nem lett túl jó az eredmény, ezért jövő hét pénteken a vizsgálat után vagy kap egy injekciót a szemecskéjébe, vagy rendben lesz minden.

Kérünk Benneteket, hogy Annácska szemecskéit és Jánoska hasikáját vigyük együtt az Úr elé. Elfogott bennünket az aggodalom…

Apa ma megrendelte a járműveket, és hordozókat, amelyből 1 már itthon is van 🙂

Puszi mindenkinek!

Cilike, Annácska, Jánoska és Csaba

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 17.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Olyan gyorsan történnek az események a gyógyulás útján, hogy nem győzünk hálát adni Istennek!

Jánoska követte Annácska példáját és kikerült az inkubátorból kiskocsiba! Én úgy meglepődtem, hogy körbesikongattam az egész folyosót! A nővérek nem is értették, miért vagyok úgy meglepődve azon, hogy a mi ügyes, erős kisfiunk kikerült a “kuckójából”! Amikor megszülettek, annyira hozzászoktunk, hogy minden nap azt a helyzetet fogadjuk el, amiben vagyunk és minden apró lépésnek örüljünk. Ne gondoljunk előbbre és ne siettessük a felépülést! Ezt el is fogadtuk, nem szaladtunk előre. Ehhez képest az elmúlt pár nap gyógyulás, eseményei fénysebességgel következnek egymás után! Kérjük imádkozzatok azért, hogy a táplálását fel tudják építeni, hogy bírja a tejet és hogy teljes legyen a gyógyulása! 2315 gramm és már megkapta a BCG oltást. A gyógytornász néni ma is nagyon elégedett volt vele. A nővérek pedig nagyon örültek a süteménynek amit Ilike nénivel (Csabi anyukája) sütöttünk és bevittünk nekik.

Annácska sikeresen átköltözött a koraszülött osztályra ahol sok ismerős apróság van, akikkel együtt kezdték az intenzív osztályon. Ami nagyon jó az új helyen, hogy a család és barátok is megnézhetik a babákat üvegen keresztül!!! Étkezés van 11.30., 14.30., 17.30. időpontokban, és büfizés után ki tudjuk vinni megmutatni a kicsi leányt (háromnegyed környékén). Délben majd Csabi pelusozza és eteti – én Jánoskánál vagyok ebben az időben, a délutáni alkalmakkor pedig én etetem és Csabi megy Jánoskához. Ha valakinek van ideje, kedve eljönni, nagy örömmel mutatkozunk be!

Hála és dicsőség az Istennek, hogy ilyen jó munkatársakat választott magának, akik ezeket az apró babákat gyógyítják, ápolják, szeretgetik!

Hála nektek, amiért kitartotok az imában, Isten dicséretében és a hálaadásban!

Szeretettel gondolunk rátok, áldott napokat kívánunk

Batizi Csabi, Cili, Annuska, Jánoska

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 16.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Ma ismét csodás meglepetésekkel vártak minket a babáink!

Annácska 5mg – okat szopizik – akár álmában is 🙂 Ma nagyon sűrű napja volt! A gyógytornász azt mondta, hogy Annácska továbbra is nagyon ügyes. Az ultrahangos doktor néni, aki az ámulattól alig tért magához, hogy mekkora gyógyulás ment végbe a kislányban, azt mondta, olyan, mintha sem agyvérzés, sem fertőzés, sem semmilyen betegség nem lett volna az elején! Kérdeztem a főorvos asszonyt is, aki azt mondta, hogy próbálják felidézni az eseményeket, hogy mi volt az elején, és most milyen egészséges, szép kislány van az osztályukon. De nem sokáig, ugyanis a mai napra tartogatott nagy bejelentés, amivel fogadott: Annácska átköltözik holnap a koraszülött osztályra! Ami olyan, mintha már félig itthon lenne! Így hallgatja meg Isten az imáinkat, és Jézus így gyógyítja a pici babákat, akikért fohászkodunk!

Jánoska sem akar lemaradni! Amikor beléptem hozzá, valami furcsa volt az inkubátora körül: le volt véve a pulzus és légzésfigyelő érzékelő. Már csak a légzésfigyelő ügyel rá! Azt mondta a tüneményes Dorottya nővér, hogy ilyen stabil légzés és állapot mellett, nincs már szükség a pulzus és szaturáció figyelésére. Örömmel vállaltam a pelusozást, a cumiztatást – 16 mg tej / víz felesbe és a dajkálást több mint 1 órán keresztül 🙂 Az infúizója csak 5ml / óra, a kezelőorvosa is nagy mosollyal jött, és elégedetten nézte Jánoskát. A nővérek, akik szabin voltak, el vannak ámulva, hogy 1 hét alatt milyen sokat fejlődtek – ő és a kis szobatársa is.

Szóval itt tartunk az úton, amin elindított és tovább kísér minket Isten.

Nagyon várjuk a holnapi napot és hogy milyen lesz Annácska új helye és hogy Jánoska hogyan fogadja az egyre nagyobb ételadagokat!

Hálával telt szívvel küldünk sok puszit, szeretettel

Batizi család apraja – nagyja

ps: Annácskáról azért nincs kép, mert technikai malőr történt és a gép nem mentette el a felvételeket

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 15.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Mai napunk sem telt eseménytelenül. Jánoska cukros oldat bevitele elérte a 15 mg – t, a cél 20 mg és átváltanak tejcsire, amit nagyon várunk! Ma jó időt töltöttünk együtt – volt gyógytornász néni, pelenkázás, cumiztatás, dajkálás és alvás is. A pocakja kicsit görcsölt a bennragadt szelek miatt, amit sírással jelzett. A nővérke rendbe hozta a délután folyamán. Súlya 2275 gramm. A doktor úr azt mondta, hogy jók a véreredményei és hogy ugyan beszéljem rá az apróságot, hogy ne csak akkor pisiljen, amikor én ott vagyok. Annácska pedig nagy meglepetéssel várt minket: a lassan szűkös inkubátorból kikerült egy csodálatos nyitott “kedillekbe”! A többiek irigykedhetnek, mert nekik “csak” trabi jutott – ezt az egyik apuka mondta így. Mivel elérte az 1700gr súlyt (pontosan 1795gr) és stabil a légzése, így új fekhelyet kapott. Láthatólag nagyon élvezi, teljesen jól belakja és sok mindent lehet szétpakolni. Nagyon büszkék vagyunk mindkettőjükre!

Így hálálják meg az imáitokat!

Köszönjük, hogy velünk örültök és nagyon köszönjük a segítséget – kapunk légzésfigyelőt 🙂

Sok puszit küldünk üdvözlettel

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 14.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Pici babáink tovább haladnak a gyógyulás útján! Jánoska jól bírja a 8 milliket, bízunk benne hogy a keretek között tovább tudják emelni a mennyiséget és a sebészek majd ismét úgy döntenek, hogy kaphatja az anyatejet. Az állapota nagyon jó, nagyon sokat alszik, ami szintén segít a gyógyulásban! Ismét kapott vért, az orvosa ettől is azt reméli, hogy jobb lesz az oxigén ellátás a szerveiben és tovább gyógyul a bélrendszere, gyomra – adja Isten! Amikor ilyen nyugodt, akkor nem is vesszük ki a kis házikójából, meg nem is nagyon nyúlok be – csak ülök mellette a széken és gyönyörködöm benne. Annácska meg olyan aranyos, hogyha a cumit kiveszem a szájából, hogy pihenjen egy kicsit – nem reklamál, csak néz csodálkozóan, hogy mi történik, csücsörít egyet – kettőt és vár a fejleményekre. Majd amikor visszakapja, nagy slunggal újra nekiindul az evésnek. Ma apát meglepte a nővérke: Annuska szépen felöltöztetve, becsomagolva várta és amint apa bemosakodott, a nővérke a karjába tette és kicsit táncoltak együtt, amit Annácska mosollyal köszönt meg.

Ha imádkoztok, kérjük, hogy Levikét is vigyétek Isten elé. 480 grammal született május 20.-án. Már szépen javulgatott, de a múlt héten megműtötték – neki is gyomorproblémája van és sajnos vérmérgezést kapott. Átérezzük a helyzetüket, mert mi is ugyanezen mentünk keresztül a fertőzés és gyulladás miatt. Köszönjük!

KÉRÉS: lassan be kell szereznünk a légzésfigyelőket és / vagy bébiőröket. Ha van valakinek és nincs rá szüksége, akkor szívesen megvennénk! A nővérke az Angel Care – t ajánlotta, de gondolom más is megfelelő. Hálás köszönettel!

Isten áldását kérjük rátok, szeretettel gondolunk mindenkire, ölelés sok puszival

Csabi, Cili, Jánoska, Annácska

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 13.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Ma betöltöttük a 7. élethetünket és Isten gyógyítása folytatódik a babáinkon. Annácska ma álmában cumizta be a tejecskét és a nővérke odavan tőle, hogy bármi történjék is – ő háborítatlanul alszik tovább, vagy kedvesen figyelget. Viszont Csabi amikor megy látogatni és előveszi a fotóapparátust, azt nagyon szereti! Ma az emésztési folyamat végeredménye meghaladta a pelenka kapacitását és minden ruhát, plédet, takarót, kis matracot cserélni kellett az inkubátorban. Ő nem jelezte a gondot, nyugodtan aludt – a nővérke figyelt csak fel arra, hogy a fertőtlenítő és babaillatot egy kevésbé kellemes “szag”vette át 🙂 Jánoska ma is sokat pihent, hála Istennek az ödéma megy le róla – 200 milli folyadék távozott a pelusba és ezáltal 100 grammal kevesebb a súlya (2110 – 2020) A bevitt cukros oldat mennyiségét folyamatosan emelik, most 8 millinél tartunk és jól bírja! Ezért imádkoztunk és bízunk Jézus gyógyító erejében, hogy holnap – holnaputántól talán elkezdhetik megint a táplálás felépítését az anyatejjel – viszek is be neki 🙂 Nagyon várjuk, hogy megint együtt lehessenek, hogy Jánoska is megerősödjön és Annácskához hasonlóan 3 perc alatt igya meg a tejecskét!

Millió puszit küldünk nektek és áldott szép hetet kívánunk Isten áldásával!

Szeretettel

Batizi Család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 12.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A mai nap egy nagyon szép, igazi babázós nap volt! Annácskát reggel és este is pelusoztam, nagyokat beszélgettünk, és szépen becumizta az adagját. Este már saját cumisüveget vittem be és nagyon jól fogadta, közben pedig édesen figyelte az énekek szövegét.

Jánoska nagyon nyugodt, a pulzusa megmarad 140 – 150 körül és a légzése is jó. Ma is dajkálhattam és olyan jó volt kicsit összemelegedni 🙂 Most a 3mg cukros oldatot megemészti, nem marad vissza – az orvos azt mondta, hogy türelmesnek kell lenni, mert a gyomor – bél gondol egyet és helyreáll magától.

Szóval olyan élmények vannak, mintha itthon lennénk 🙂

Köszönjük a babáink gyógyulásáért elmondott imákat, mert eljutnak a jó Isten szívéig.

Nagyon sok puszit küldünk nektek,

Cili, Csabi és a gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 11.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Küldjük az örömteli híreket a “szuper nehéz” súlyban lévő babáinkról: Jánoska 2110g, Annácska 1690g 🙂

Annácska szemvizsgálata biztató eredményt mutat: a főorvos asszony azt mondta, hogy szépen fejlődik, jól belátható, és hogy a kiírt születési dátumra (08.08.) rendben lesz. Ámen! Olyan kis tündér, amint legyűri a tejcsit és olyan gyorsan elalszik utána anya vállán. Jó összebújni vele, közben a kis feje búbját simogatni és azt a finom babaillatot érezni. A többi anyukával nagyjából egyszerre vagyunk ott, plusz a nővérke – úgyhogy minden napra jut baba – mama kör.

Jánoskát lassan több mint 1 hete nem vettük ki az inkubátorból, hogy tudjon gyógyulni – és ezt a súlyával is meghálálta. Ma a nővérke kiadta, mondván, hogy anya a legjobb gyógyszer. Olyan szépen megvoltunk, több mint 1 órán keresztül aludt a mellkasomon! Közben énekelgettem, olvastam neki. Aztán megérkeztek a szobatárs szülei és nekem lassan indulnom kellett. De még előtte rögtönöztünk egy kisebb kórust, úgyhogy kánont és több szólamot is tudtunk énekelni gitárkísérettel. Nagyon tetszik neki, mosolyog közben! Olyan éber lett, amikor visszaraktuk az inkubátorba, és egyúttal át is pelenkáztam. A kezemet, ahogy mozgattam, követte a szemével és amikor az ujjaimat csuktam és nyitottam ki, azt is érdeklődve figyelte. A 2milli cukros vizet folyamatosan emelik, ha nem jön vissza és meg tudja emészteni. De eddig nagyon ügyes!

Nagyon várjuk, hogy egymás mellett lehessenek ismét és hogy megtanuljam logisztikázni a pelusozást, etetést, dajkálást stb.

Nagyon boldogok vagyunk és hálásak Istennek, hogy itt tartanak a babák!

Nagyon köszönjük az imáitokat, a bátorítást, a kitartást!

Nagyon sok puszit küldünk nektek és szép hétvégét, megérdemelt pihenéssel!

Csabi, Cili, Jánoska, Annácska

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 10.

Kedves Családunk, Barátaink!

Ma nagyon izgalmas, szép és jól végződő nyári napunk volt.

Nagyon vártuk, hogy lemenjen a gyulladás Jánoskáról és hogy meg tudják csinálni a kontrasztanyagos vizsgálatot. Az orvos pont akkor rohant be a terembe, amikor ott voltam Jánoskánál, hogy most azonnal viszik a babát a vizsgálatra, mert lement a gyulladása! Az eredmény 10 perc múlva meg is volt: nagyon szép a vastagbele, nincsen szűkület, tehát nem kell műteni! Isten kegyelméből Jánoska másodjára is megmenekült a műtéttől! Ez nagyon nagy kegyelem, mert mindkét esetben onnan indultunk, hogy a műtétet biztosan meg kell csinálni! Elkezdik megint felépíteni a táplálását – 2 milli cukros oldattal fecskendőn, vagy szondán keresztül és bízunk benne, hogy jól fogja bírni.

Annácska továbbra is nagyon ügyesen eszik cumiból – néha kicsit elgondolkodik közben, nagyokat néz, vagy éppen elalszik. De a végén csak elfogy az egész adag! Súlya 1560 gramm 🙂

Az imák megtartanak minket, és Isten gyógyítja a babáinkat!

“Amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait és azt tesszük, ami kedves őelőtte.” (1 János 3,22)

Sok puszi nektek szeretettel,

Cili, Csabi és a babák

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 09.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Most a türelemre tanít minket a jó Isten. Jánoskánk állapota stabil, nem romlik hála Istennek, de várnunk kell, hogy hasson az antibiotikum és a gyulladás visszahúzódjon a gyomrából, mert csak akkor adják be neki a kontrasztanyagot. Szóval várunk…Nagyon hősiesen viseli, sokat alszik és még mosolyogni is szokott. Nem vesszük ki az inkubátorból, és simizni is csak nagyon ritkán, hogy tudjon aludni, pihenni – mert az is gyógyít. Amikor szépen beáll a légzése és a pulzusa, nem akarjuk megzavarni. Erről most le kell mondanunk az ő érdekében, bármennyire is vágyunk rá.

Annácska nagyon szépen eszik, 08.30. – kor és 17.30. – kor én adom neki cumisüvegből az étket. Nagyon szereti, nagyon jól esik neki és utána nagyon szépen alszik. Fantasztikus csodakislány!

Hálásak vagyunk az eddigi csodákért, a meghallgatott imákért, a támogatásért, amit tőletek kapunk! Imádkozunk, hogy Isten készítsen fel minket az előttünk álló útra – adjon erőt, türelmet, kitartást, bátorságot, energiát.

Ne feledkezzetek el a gyerekekről továbbra sem, ne csak a mieinkről, hanem azokról sem, akik ugyanígy pici testtel, de nagy harcot vívnak az inkubátorban: Levente, Gréti, Vivien, Bogi, Fruzsina, és akiknek a nevét nem tudjuk.

Sok puszi szeretettel

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 08.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

A mai nap békésen telt.

Jánoska állapotában nincs változás, várjuk (mi, a nővérkék és orvosok és persze Ti is) hogy lemenjen róla a gyulladás, hogy a kontraszt anyagos vizsgálatot el lehessen végezni nála. Enni csak cukros vizet kap ( na meg persze a “turbósított” infúziót), jelenleg 1950g a súlya. Fényképet nem csináltunk most róla, mivel kérték, hogy ne zavarjuk, így a simizés is elmaradt, de halkan azért énekeltünk neki 🙂

Annácska (1550g) hozta a megszokott formáját: evés,pillogás, hogy van-e még a finom folyadékból, büfi, alvás, pelus megtöltése és kezdődik elölről. Anya ma délután ismét megetette hercegnőnket, nagy valószínűséggel holnap reggel is lesz erre lehetőség! Az éjszakás nővér mind a 4 kis “felügyeltnek” vett/kért a Rossmanban koronát, amik fel is kerültek az inkubátorokra 🙂

Ismételten köszönjük Nektek a lengőbölcsőt, holnap be is kerül a gyerekszobába Major Zsolti segítségével! Reméljük mielőbb használatba is vehetik őket a kicsik.

Sok- sok puszi Nektek!

Batizi Család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 07.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Jánoskánkkal kapcsolatban nagyon vártuk a mai ultrahang eredményt, hogy mi is történik konkrétan a pici szervezetében. Amit már tudunk, hogy az a bélszűkület alakult ki, amit említettek, hogy kialakulhat, ha a bélgyulladás magától gyógyul meg és nő össze. A sebészek szerint nem kell SOS műteni, hanem még elvégeznek rajta egy kontrasztanyagos vizsgálatot, ami pontosan meg fogja mutatni, hogy mekkora a szűkület, hol van pontosan és hogy kell – e műteni, vagy pedig az idő és gyógyszer rendbe fogja majd hozni. Ennek az eredménye és a döntés a hét folyamán fog kiderülni. Kicsi fiunk mindezek ellenére nagyon jól viseli az állapotát, csak éhes szegény – ami az orvos szerint jó jel – de sajnos nem kaphat sem tejet, sem tápszert, csak az infúzió megy neki. Még nem szorul sem nyugtatóra, sem fájdalom csillapítóra! Tényleg igazi hős és nagyon szép!

Annuskánk a 3 másik inkubátoros szuper lánykával a nővérek öröme! Annak rendje – módja szerint ébrednek, esznek, büfiznek és alszanak. Annuska 2 perc alatt 4 levegővétellel megeszi az adagját, nagyon ügyes. A képen épp azt magyarázza, hogy ő már éhes (fél órával az etetési idő előtt…). A kis rucit apa vette, anya pedig ráhímezte a monogramját.

Tehát ez a hét is várakozással telik és a hittel, hogy minden rendben lesz és a gyógyulás útján vagyunk!

Az RTL híradó is bent járt Jánoskánál. Az alábbi linkre kattintva láthatjátok a riportot amit készítettek.

Nagyon sok puszit küldünk mindenkinek, szeretettel

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 06.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A nagy családegyesítésre még várnunk kell egy kicsit… Jánoskánál megint elcsíptek egy kezdődő gyulladást a gyomrában. Nála azért nehéz ezt észrevenni, mert klinikailag jól van, hős kisbaba – tehát jó a színe, nem panaszkodik, be lehetett neki szondázni a táplálékot, jó a keringése, jó a légzése. A haspuffadásból kezdtek el mégis gyanakodni, meg abból, hogy nem emésztette meg az ételt. Ezért tegnap megröntgenezték, és a szokásos vérvétel. A gyulladásos értéke nem vészesen magas (28), de a táplálást leállították és megint csak infúziót kap. Ma lesz ultrahang, amin többet látnak majd. Így most az összes tejem Annuskának megy és továbbra is folytatom a “kétlakiságot”. Ma van 3 hete, hogy Jánoskát átszállították, és még lehet, hogy ott lesz még ennyit (a tapasztalatunk alapján, hogy meddig tart a felépülése). Annuskánk addig szépen cseperedik, a nővérkék el vannak ámulva, hogy milyen nyugodtan áll a dolgok menetéhez: a 30 milli adagokat olyan gyorsan bepuszilja a cumikából, mint a szél, büfizik egyet, majd alszik tovább. Tegnap még a pelenkacserére sem ébredt fel, csak mosolygott, amikor konstatálta, hogy tiszta pelus került rá. Akkor reklamál csak, amikor a szomszéd Fruzsikát dajkálja a nővérke, így őt is karba kell venni.

Hálásak vagyunk a gyerekeinkért, azért, mert Isten kezében vannak és Jézus gyógyítja őket. Van hitünk arra, hogy Jánoska most is győzedelmesen kerül ki a harcból és hogy Annácska tovább erősödik.

Sokszor puszilunk benneteket

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 05.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Ismét egy szép meleg nyári nap telt el tegnap. Hála Istennek továbbra sincs baj a babák körül. Mindketten szépen gyarapodnak.

Annácska a tőle megszokott nyugodtsággal várt bennünket- keresztbe fordulva az inkubátorban (már akkora, hogy feszegeti az oldalát 🙂 ), csak a tisztába tevéskor rezzent fel egy pisi erejéig (természetesen a takarója és a csini ruci bánta). Este 1520g-ot mondtak apának.

Jánoska ébren volt, és mérgelődött. Hiába énekelt apa, és hiába simogatta (már megint). Persze anya hangja “bűverejű”. Lecsendesít és elaltat 🙂 (pulzus 150-re, szaturáció 100-ra simogatva) Estére már 1850g.-nál tartottunk pici puffadás mellett, de a doktor néni szerint nincs semmi baj. Nagyon várjuk, hogy hétfőn visszajöhet – e Annácska mellé.

Ma hajnalban töltötték be a 6. élethetüket! Halleluja!

Sok szeretettel, mindenkinek kívánunk jó nyaralást, jó pihenést és aki dolgozik – jó munkát!

Puszi öleléssel

Batizi Család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 04.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A gyerekek minden nap meglepnek minket: Jánoskánkon ma már nem volt légzés rásegítő, nagyon jól bírja a táplálást, szép a színe, nyugodt és kikötötték a centrális vénát is. Azt mondta az orvosa, hogy hétfőn visszaengedik a János kórházba. Amin nagyon meglepődtem, hogy úgy volt a legjobb a légzése, hogy az arcát teljesen belefúrta a kis plédbe, az orra ki sem látszódott – és így volt 100 – as az értéke! A pelusozáshoz már nagyon magabiztosan álltam neki, de kifogott rajtam a baba és csupa pisi lett a kis ruhája.

Annácska teljesen nyitott szemmel várt minket, szépen tekingetett. Sejthettem volna, hogy készül valamire. Nagy nyugalommal nekiálltam őt is átpelenkázni, csak arra nem számítottam, hogy a sok mozgatás kihozza belőle a “legjobbat”, és mivel nincs harmadik kezem, az ő ruhája is teljesen műsoros lett. Na de ő nagyon jól érezte magát ezután, csak kicsit kifáradt, megszomjazott, ezért cumizott egy kis cukros vizet, majd elszenderült.

Így ma nagyon szép, nyugodt, boldog napunk volt!

A hétvégére a legjobbakat kívánjuk nektek, pihenéssel, örömmel!

Sok puszi

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 03.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Nem igazán indult jól a mai nap. Jánoskánkra reggelre visszakerült a szipap, és a doktor néni jelezte, hogy valamiféle gyulladás is fellépett nála. Vért vettek tőle, és ígérték, 17.00 körül meglesz az eredmény. Ezek a dolgok kicsit rányomták bélyegüket a napra.

Hála Istennek, Annácska jól volt reggel, és gyarapodott is, már 1460 g volt a “mérlegeléskor”. Anyát várva édesen aludt, haja “belőve” a legújabb trend szerint, tiszta csinos fehér ruciban. Rendesen evett, és jól volt/van egész nap. A nap végére újabb 40g-ot gyarapodott 🙂

Jánoska a látogatáskor kissé mérges volt, apa hiába énekelt neki, simogatta, nagyon zavarta a szipap. A pulzusa az egekben volt (180-210), kis fejecskéje meg pirosodott rendesen. Hiába volt apa minden igyekezete, a nővérkéknek kellett beavatkozni, lecsendesíteni. Mint kiderült nem csak a szipap volt a baj, hanem az éhség is, mivel a gyulladás miatt nem kapott enni.

Anya azonban meghozta a békét. Megvolt az etetés, énekelt, duruzsolt, és Jánoska ezt honorálta, elcsendesedett, a pulzusa is lement 150-160-ra.

A véreredmények jobbak lettek a vártnál, kisebb a gyulladás mint gondolták, és valószínűsítik, hogy a nyaki centrális véna a ludas benne. Megfigyelés után holnap, vagy holnapután ki is fogják venni. (Eggyel kevesebb fertőzési pont)

Így hát izgalmasan telt a mai nap is.

Isten áldását kérjük rátok, teljen minden napotok Isten szeretetében, vonzásában, s ha véletlen csüggednétek, gondoljatok erre a két csöpp harcosra, hogy ők hogyan küzdenek, ti sem adhatjátok fel a harcot.

Üdvözlettel:

A Batizi Család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 02.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Tegnap egy nagyon tüneményes nővérke, Ágnes volt Janesz mellett. (Így keresztelte el egy másik nővér a János kórházban). Nagy mosollyal, nagyon kedvesen fogadott, hogy pelenkázhatok, aztán jöhet a tejcsi cumiban és dajkálhatok! Olyan felszabadult voltam és úgy örültem neki! Majdnem 1 órán keresztül dajkáltam, amikor arra lettem figyelmes, hogy valami rotyog a tenyerembe és lám, megkaptam hálája jeléül a szeretetcsomagot 🙂 Szóval kétszer pelenkáztam a kicsi fiút, akire egyébként több menyasszonyjelölt is van – nővérek személyében is! Össze – vissza szeretgetik, becézgetik, babusgatják és jártukban-keltükben bejönnek az inkubátor mellé, hogy vessenek egy pillantást a szép kerek arcocskájára (ezt is ők mondták). A nővérke megdicsérte, hogy ő a legjobb az éjszaka – alszik és mosolyog. Az egyik doktornőt Batiziné Méder Ünőkének hívják – eddig azt hittem, hogy igen ritka név a Batizi, és végképp nem számítottam arra, hogy pont itt fogunk összetalálkozni… és a szuper hír: ha továbbra is ilyen jól bírja a táplálást – már 1700 gr – és a sebészek mindent rendben találnak, akkor vasárnap, vagy hétfőn visszajöhet Annuska mellé! Erre a hírre nagyon megörültek itt a János kórházban, hiszen itt csupa lány baba van és minden orvos nő, úgyhogy kell a legény a gáton! Annuskánk 1400 gramm, és megtudtam, hogy gyógytornász is jár a babákhoz nagyjából hetente két alkalommal. Itt a nővérkének az a legnagyobb “gondja” Annuskával, hogy mikor milyen ruhácskát adjon rá és hogy a haját hogyan fésülje. Kicsit megdorgált, hogy a 3 db 46 méretű body, amit bevittem nem elég kislányos, pedig még szívecskét is hímeztem rájuk…

Csabinak is meglett a napi betevő öröme: amikor beérkezett Jánoskához (kicsit később a szokottnál, mivel papót és nagymamit kísérte ki a buszhoz), a gitározó- éneklő néni épp végzett a másik babánál, aki a “szobánkban” van, és elkérte az egyik széket a háromból.  A mi székünket adta oda, mivel úgy gondolta, leülni nem fog, Jánoskát meg úgysem adják ki neki az inkubátorból. Isten viszont nem így képzelte. Nem telt el 3 perc, és berobogott egy nővérke, aki rögtön érdeklődött: “Na apuka, akkor felkészült, hogy megfogja Jánoskát?” “Ö… Miért? Lehet?” ” Hát persze! Csak húzza ide azt a széket!” – és már szedegette is le a drótokat, csatlakozókat a babuciról. Mielőtt Csabi kezébe adta, még egy puszit is nyomott a feje búbjára Jánoskának! Persze a közös öröm határtalan volt. Kezdeti ügyetlenkedés után a levegővétel is jól ment, a szaturáció 100- as volt, amíg apa énekelt :).

“Mindennek megvan a rendelt ideje és meg van az ideje az ég alatt minden eseménynek. Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak; (…) Ideje van a sírásnak és ideje van a nevetésnek” (Prédikátor könyve)

Mosogatás közben fogalmaztam meg magamnak, hogy mit jelentetek ti nekünk és a babáinknak az életünkben: Isten óvó, bátorító, szerető karját testesítitek meg! Nem feledkeztek el rólunk, tartotok – továbblendítetek minket, erőt adtok, szeretettel bugyoláltok be! Néhány ember javasolta a pszichológust és / vagy nyugtatót. Én erre azt mondtam, hogy tiszta elmét szeretnék, bármi történjen is és hogy a barátoknál, családnál, kollégáknál – akik ezer éve ismernek, nincs jobb gyógyszer és támogatás. Egy – két ember (nem sokan), azt mondták az elején, hogy sajnálják, ami velünk történt. Kértem, hogy ne használják ezt a szót, mert egyetlen pillanatra sem éreztük azt, hogy minket sajnálni kellene. Ha Isten ezt így engedte meg, akkor megvan vele a terve. Hiszen már most annyian szeretik és ismerik a babáinkat szerte Magyarországon és a világon! Persze, vannak pillanatok, amik beleégtek az emlékezetünkbe: amikor már akkor is elsírtam magam, amikor ránéztem a kezelő doktornőre, mert láttam a szemén, hogy rossz hírt fog mondani; vagy amikor arra is fel kellett készülnünk, hogy a jó Istennek visszaadjuk őket, vagy akár csak az egyikőjüket; amikor láttam a sokkot 3 doktornő arcán, amikor megtudták, hogy Jánoskát át kellett vinni a klinikára (addig tartották magukat és minden tényt tárgyilagosan közöltek); és még sorolhatnám. A főorvosnő azt mondta még az első héten, hogy ne legyünk “vak hittel, reménnyel” a jövőre nézve. De a mi hitünk nem vak, hanem megalapozott Jézus Krisztusban. És mindamellett, hogy orvosi szempontból tisztában voltunk / vagyunk a tényekkel, tisztában voltunk azzal is, hogy Isten teremtette az embert, Isten lehelte belénk a lelkét és Isten mondta azt, hogy “ez így jó”. Hogy Jézus a gyógyítás Ura és a feltámadás Istene és hogy Ő is ugyanilyen törékeny, pici gyermekként jött a világra! Nem tudom összeszámolni, hogy hányszor hozta vissza őket a halál torkából – ezt a szülésznő fogalmazta így. Az ő életükön már most Isten dicsősége és csodatévő kegyelme nyilvánul meg. Ha most rájuk nézek, el sem hiszem, hogy miből hozott ki minket! Ideje van a nevetésnek…

Ui.: Tegnaptól már Brazíliában is Imádkoznak gyermekeinkért! Köszönjük mindenkinek!

Hálás szeretettel, Batizi család apraja – nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. július 01.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Nagyon szép nyári napunk volt: mosolygós, teli pelusos, örömteli, boldog, meghatott nagyszülőkkel. János bácsi (Csabi apukája) ma látta először a gyerekeket. Eddig még nem láttam sírni, de az unokák előhozták belőle a nagyapai érzelmeket. Jánoska szemvizsgálata biztató: megfelel a normál koraszülöttek állapotának, egyelőre nem kell műteni és nincs is visszaesés. (ilyenkor az erek még kifejlődőben vannak és ha rossz irányt vesznek, akkor ledobhatják a retinát – megelőzni és javítani injekcióval, vagy lézeres kezeléssel lehet, de hála Istennek eddig ilyesmiről nincs szó). Nagyon jól bírja a táplálást, hogy 1 hét múlva akár már Annuska mellett lehet megint a János kórházban!

Köszönjük az imáitokat, a bátorító – támogató leveleket, válaszokat!

“Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködj az Úrban és megadja neked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti.”

Puszilunk benneteket szeretettel

Cili, Csabi és a babák

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.


2014. június 30.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Isten kegyelméből minden napunk egyre szebb, egyre biztatóbb, egyre örömtelibb! A babák töretlenül haladnak előre és elbűvölnek mindenkit maguk körül. Az orvosok biztatnak minket, hogy drukkoljunk tovább, mert nagyon ügyesek a gyerekeink. Annácska lassan eléri az 1400 gramm súlyt és 28 gramm étket kap 3 óránként. Semmi nem hozza ki a nyugalmából, szereti, ha öltöztetik és karban aludni a legjobb neki. Ő inkább éjjeli bagoly, mert akkor nyitogatja a szemét és figyeli az eseményeket. Jánoskával tegnap kifogtunk egy kissé mogorva nővérkét, aki alig akarta ideadni, mondván miért bolygatjuk annyit a gyereket és hogy ha kivesszük az inkubátorból, akkor fel kell öltöztetni, meg hogy akkor neki is köpenyt kell húznia. Eddig ezzel a “problémával” nem találkoztam a nővérek részéről, mindenki – beleértve a főorvost is – azon a véleményen van, és abban támogat, hogy minél többet legyen az anya, apa testközelében a baba. Jánoska pedig ezek szerint nem csak a frontra érzékeny, hanem a nővér hangulatára is, mert nem sokáig bírta karban, és amikor mondtam a nővérkének, hogy tegyük vissza, a tekintetében benne volt, hogy ő megmondta és megjegyzést is tett. Na én utána leblokkoltam, szólni se tudtam a gyerekhez és megsimogatni is alig mertem…Remélem ma más lesz a helyzet! De azért nagyon szépen felöltöztette. Amikor jön a gitáros lány, és meghallja a zenét, nagyon tetszik neki és a szemét inkább apának nyitja ki.

Hálásak vagyunk Istennek, amiért meghallgatja az imáinkat és gondolt visel a ő pici gyermekeire!

Áldott szép napot kívánunk nektek

Cili, Csabi és a babák

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 29.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Annácskát már reggel és délután is kiveszik anyának az inkubátorból, néha semmilyen “madzag” sincs rajta! Ma délután meglepivel várta Cilikét. A pelusban egy hatalmas adag okkersárga izé volt 🙂 Anya ügyesen ki is cserélte a pelust tisztára, de mint az lenni szokott, ilyenkor jön rá a pisilés a picikre, így Annácskára is. A frissen pelenkázott babuci pillanatok alatt elaludt anya karjai közt. Nem zavarja semmi, nagyon nyugodt baba.

Jánoska már friss pelusban, és teli pocakkal várta anyát. 1 órányi dajkálás során sem volt semmi baj vele, még az sem zavarta, hogy egy francia kislány ott sírt mellette a szobában. Sajnos anya nem értette mit mond a pici lányka, de a szülei nagyon hálásak voltak, a doktorbácsik szavainak tolmácsolásáért. A nővérek is örültek a váratlan segítségnek. Mivel már Jánoska is kaphat tejcsit, ezért anya megosztja azt közöttük, két rohanás közt még “fejni” is van ideje. A képek tanúsítják, milyen aranyosak a babák, és mennyire örülnek az anyai és apai hangnak, Jánoska a “tejcsi” szót kedveli leginkább, az mindig mosolyt fakaszt arcocskájára.

Mindenkinek hálásak vagyunk az imákért és a szép gondolatokért, puszilunk mindenkit:

Batizik apraja és nagyja.

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 28.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő: a babáink holnap lesznek 5 hetesek 🙂

Annácska nagyon szeret aludni és nem zökkenti ki semmi sem a nyugalmából. Néha nyújtózik, ásít, nyammog és alszik tovább, közben szépen gyarapodik, jelenleg 1325 gr. Olyan jó érzés, amikor felöltöztetik őket, megfésülik – emberi méltóságot kapnak. Még 3 kislány van vele együtt abban a teremben, mindnyájan nagyon ügyesek – kis szuperhősök.

Jánoskával ma sokat tanultunk, 3 órát töltöttünk együtt! Egyrészt a pelusozás már simábban ment, nem is vette zokon, szépen nézelődött. Meghőmérőztem és hátról hasra fordítottam – mindezt az inkubátorban. Nem olyan könnyű ám! Aztán fecskendőből beadtam neki a cukros oldatban feloldott koffeint (ami légzéstámogató) és kis tejet cumizott is. Súlya 1620 g. A dajkálást mosollyal és nyugodt légzéssel hálálta meg. Amikor visszatettük az inkubátorba, elkezdett nagyon mocorogni, sírdogálni. Nézem a paramétereket, pulzust, szaturációt – és elvileg minden rendben volt, nem értettem mi lehet a baj. Aztán jött a nővérke, és olyan viccesen mondta, hogy “Anyuka, most már áttérhetünk arra, hogy nem csak a gépet nézzük aggódva, mert az nem mutat ki mindent. A sírás normál esetben vagy éhséget, vagy teli pelust jelent.” És persze teli volt a pelus, utána meg nagy örömmel fogadta a cumiból a tejcsit. A nyugodt alvás ezután már nem lehetett kérdés! Az orvos azt mondta, hogy Jánoska nagyon ügyes, a hasa szépen gyógyul. Az agyvérzése miatt cisztának tűnő pöttyök vannak az egyik kamra oldalán – ami tapasztalat szerint nem tűnik el, de akár el is tűnhet! Most még nem lehet tudni, hogy ha megmaradnak, az életminőségére ez milyen hatással lesz. Annyi mindenre mondták már ezalatt az 5 hét alatt, hogy végzetes – végleges is lehet és Isten csodákkal válaszolt mindenre! Továbbra is ez a hitünk, hogy tovább gyógyítja a babáinkat! Hiszen Ő teremtette az emberi testet és ismeri minden sejtünket.

Nagyon sok puszit küldünk nektek szeretettel,

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 27.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A mai nap korán kezdődött és még nincs vége 🙂

Reggel hétre mentünk Annuskához, mert most volt szemvizsgálata és beszélhettünk az orvossal. Nem avatott szakmai részletekbe, de a lényeget megtudtuk: Annuskának jelenleg minden rendben van a szemével! Ezen kívül ügyesen cumizik, nagyokat alszik, értékes dolgokat pakol a pelusba. Az egyik nővér kimondottan szereti a babákat öltöztetni, a mi lányunkat meg azért, mert a hajával is jól el tud babrálni. Ráadásul több nővérke is komolyzenét hallgat a rádióban, így még művelődnek is a babák a kis teremben, ahol van. Az meg hogy kézben dajkálhatjuk, lassan természetes 🙂

Jánoska a nővérkék és doktornők kedvence – van, aki csak azért kukkant be abba a szobába, hogy megcsodálja! Ma láttam cumizni, nagyon édesen figyelget közben és ezerrel koncentrál! Annuskáról vittem be fotókat, mert mindig kérdezik, hogy ő hogy van. Az egyiket, amelyiken mosolyog kiragasztották az inkubátorba. Legalább így “együtt” lehet a két testvér. Súlya 1620 gr, ami részben az ödémájából adódik (lába fel van puffadva a víztől), de azt is kezelik. Szépen aludt, szereti a zenét, nagyokat mosolygott és most apa ringatta majdnem 1 órán keresztül.

Helyhiány miatt nem tudják átvinni Annuskát, de amint Jánoska táplálása felépül, visszahozzák a János kórházba.

Fentiek bizonyítékául, küldjük a fotókat!

Hála a magasságos Istennek, hogy ma is ilyen biztató, bátorító híreket küldhetünk nektek a babáinkról! Még nem mondják, hogy meddig kell maradnunk, kérem imádkozzatok továbbra is a babákért!

Nagyon sok puszit küldünk mindenkinek, nagyon szép hétvégét!

Cili, Csabi, gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 26.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Mai nap ismét részünk volt örömben, meglepetésben, mosolyban, tapasztalatszerzésben! (és azért nem alszom még, mert még vár rám egy tejgyártás és ha lefeküdnék, tuti nem tudnék felkelni – így még découpage – olok a gyerekek szobájába)

Annácska továbbra is szeret aludni, nyújtózkodni, szépen fel van öltöztetve, és mától minden nap kiveszik nekünk! Próbált szopizni, kezdetnek nem rossz 🙂 de az alvás még érdekesebb és egyszerűbb számára… súlya 1275 g. Holnap reggel 7 – re megyünk be hozzá, mert szemészeti vizsgálata lesz és a doktorral ekkor tudunk beszélni.

Jánoska! A nővérke azzal fogadott, hogy “Anyuka, pelusozza át a gyereket!”. Más gyerekén sokszor végeztem már ezt el, de inkubátorban még nem, pláne úgy, hogy a gyerek nem szembe van velem és ráadásul két külön nyíláson megy be a két kezem. Ebből kifolyólag a művelet kicsit sikertelen lett: a pici kaki majdnem begurult Jánoska háta alá és egyúttal elkezdett pisilni, amit csak a kezemmel tudtam letakarni, mert az előkészített gézzel már a fenekét töröltem le és nem volt időm kinyúlni az inkubátorból a fiókba egy tisztáért. Ilyenkor ráadásul még arra is kell gondolni, hogy fertőtleníts, miközben / mielőtt / miután a babán kívül máshoz is hozzányúlsz. Szóval az inkubátor nem lett pisis, de a kis ruháját cserélni kellett. A nővér nagyon kedves volt, ő nem izgult ezen… Jánoska aztán csak nézelődött, hogy ki lehetett ez az amatőr nőszemély… Utána barátkoztunk egy kicsit és cumisüvegből adtam neki tejecskét. Ma valami miatt nem volt anyás hangulata, a pulzusa vándorolt 140 – 200 között és a szaturációja pedig 75 – 100 között. A gyulladásos értéke 30!!!!! – ra ment le, így az antibiotikumot még kapja. A normál érték 0-10 között van. A kezelőorvosa biztatott és azt mondta bátorítsam Jánoskát, hogy csak így tovább!

De anya folyamatosan tanul: mikor melyik sípolás a mi gépünk, melyik mit jelent és hogy megcsipkedhetem finoman a baba nyakát, hogy ismét magára találjon és vegyen rendesen lélegzetet.

Nagyon köszönjük az imákat, Istené a dicsőség, hogy ilyen örömteli híreket tudok nektek írni!

Nagyon jól esnek a telefonok, az e-mailek, az SMS – ek és elnézést, ha nem tudok mindegyikre válaszolni…

Nagyon sok erőt adtok nekünk!

Nagyon sok puszi mindenkinek:

Cili, Csabi és a gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 25.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A mai napra ismét nagy örömöt, meglepetést tartogattak számunkra pici babáink, akik ma voltak 1 hónaposak! Hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt!

Délelőtt azzal fogadott Jánoska doktornője, hogy vittem – e neki tejet. Meglepődtem rajta, mert nem mondták tegnap, hogy a teáról ilyen gyorsan átáll a kemény tejre… Mivel minden tejet Annuskának adtunk az elmúlt másfél hétben, gyorsan beültem a szoptatós szobába ennivalót varázsolni. A pici mennyiséget látva, kérdezte a doktornő, hogy hányszor fejek, mondtam neki, hogy a jövés – menés miatt örülök, ha négyszer sikerül – ami a fele annak, amennyiszer kellene. Ennyire van időm, lehetőségem, energiám. A doktornő nagyon anyatej és mama – baba kontaktus párti, így megpróbálja kijárni, hogy Annuskát átvigyék Jánoska mellé és majd ha rendben lesz a fiunk, akkor mindkettőjüket visszahozzák a János kórházba. Így ott lehetnék velük 11.00. – 18.00. között folyamatosan. Felváltva foghatnám, pelusozhatnám őket és a tejem is friss lenne nekik. Legyen meg a jó Isten akarata, mert ez nagyon nagyon szuper lenne! Ma is ismerkedtünk Jánoskával, most már jobban ment és a fényképek igazolják, hogy mennyire jót tesz neki! Egyébként ma műtötték ki a pocakjából a kis csövet és azt is jól bírta és rendben van vele minden. A nővérek odavannak érte, bejönnek megcsodálni, az éjszakás nővér szívecskét rajzolt a neve mellé, akivel pedig ma volt, puszit nyomott a buksijára. A Halleluját is elénekelte neki a gitáros hölgy. Súlya 1500 gr.

Annácskánk egyre nagyobb hősnő! Ma voltak az ultrahang vizsgálatok. A hasi ultrahang jó képet mutat, semmi elváltozást nem látnak nála, az a pici folt, amit eddig láttak és rosszra gyanakodtak, teljesen eltűnt a májáról! A koponya ultrahangon pedig teljesen ledöbbentek! Annyira szépen húzódik vissza az agyvérzés, hogy alig van már nyoma, a kamra mérete pedig teljesen jó! A kezelő doktornőjük alig akarta elhinni, hogy tényleg ez a helyzet, többször is megnézte a leletet! Elvileg akár több hónapig is eltarthat a visszahúzódás – de a pici lányunk nem vár addig! Ezen kívül olyan erős, hogy hason kinyomja magát, felemeli a buksiját és átfordítja egyik oldalról a másikra! Ma nagyon nyugodt volt és szépen aludt. Őt is megfoghattuk és minden napra ki vagyunk írva, hogy babázhatunk. Súlya 1240 gr.

Ma volt itt anyukám, ő két hete látta őket utoljára és könnyekig hatódott, hogy most milyen állapotban vannak, milyen szépek, és hogy igazi babák. Sütött zserbót és vittünk be a nővéreknek, akik mindig örülnek a figyelmességnek.

Már lassan össze sem tudjuk számolni, hogy mennyi csodát tesz velünk Isten! Ebben hiszünk, ezért imádkozunk, mert Ő megtart minket és a babákat is!

Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok és hogy velünk együtt örültök!

Puszilunk benneteket nagyon sokszor

Cili, Csabi és a gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 24.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A jó Isten minden napra tartogat meglepetést számunkra!

Annuska és Jánoska jól vannak, szépek, cseperednek, javulnak, ügyesek, egymást viszik előre! Egyúttal nekünk is erőt, bátorítást, örömöt adnak!

Jánoska egy nagy harcos: tegnap délután tették át lélegeztetőgépről szipapra (ami légzés rásegítő). Este annyit dolgozott az ügyön, addig forgolódott, hogy kiszedte az orrából. Úgy hagyták egy darabig, de aztán csak visszatették. Utána nyugodtan aludt. A csövet kivették a hasából, nincs váladék és apró adagokban teácskát is kap.

Amikor Jánoskát látogattam, pont akkor volt ott a gitáros lány énekelni, úgyhogy kánonban koncerteztünk neki 🙂

Egyszer csak jött a vizit – sok orvos, sok nővér – és a következő jelenet zajlott le:

Főorvos: – Hogy van a baba?

Kezelő orvos elsusogja neki az állapotot.

Főorvos: – Mennyi teje van anyukának?

Cilike: 60-90 ml.

Főorvos: Alkalmanként?

Cilike szemlesütve: – 1 nap alatt

Főorvos: – Testvérke hogy van?

Cilike: – Jól van, 25 gr – okat eszik.

Főorvos: – Volt már mellkasra téve?

Cilike: – Nem, még csak dajkáltam.

Főorvos: – Na és ezt a babát ki lehet már mellre tenni?

A férfi orvosok a padlót bámulva hallgattak, és csak az egyik neonatológus doktornő válaszolt: – Igen, ez a baba van olyan állapotban.

Főorvos: – Akkor használjuk ki az áldott körülményeket és tegyük mellkasra a babát! Edit nővérke, kérem intézkedjen!

Jó volt hallani és utána megtapasztalni, hogy nekik is van hitük arra, hogy a babák jobban lesznek és hogy az anya tud segíteni a gyógyulásnak!

Szóval én enyhe sokkot kaptam! Eddig csak az inkubátorba nyúlhattam be, kétszer fogtam csak meg dajkálva, most pedig rám teszik! Gyorsan bemosakodtam, Jánoskáról levették a szipapot, és a nővérke ideadta! Nagyon nyugodt volt, el is aludt, hallottam a szuszogását – minden gépi hang, sípolás, pittyegés nélkül! Annyira csodálatos volt és olyan jól érezte magát, hogy a nővérek lehidaltak, hogy a szaturációja 90-100 között van és nem ingadozik a keringése! Erre megkértek, hogy ugyan maradjak már ott és feküdjek be a gyerek mellé az inkubátorba 🙂 Amikor visszatették az inkubátorba, kicsit nehezményezte és csak a cumi nyugtatta meg.

Amikor Annuskához mentünk, már nagyon bátor lettem: kértem Klára nővért, hogy őt is úgy kaphassam meg, mint az öcsikét. Nem volt ellenvetése!

Így megosztjuk veletek ezeket a győztes, örömteli pillanatokat!

Millió puszi hálával

Cili, Csabi és a gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 23.

 

Kedves velünk együtt örülők!

A mai nap ismét igen jól telt. Annácska már korán reggel csíkos ruciban fogadta Cilikét, mosolygósan és aranyosan. Minden rendben van vele, sőt! Egy kevés tejcsi már cumisüvegből gördült aprócska ajkai közé. Délután pedig újra anya és apa karjaiban ringva élvezte a perceket, mosolygott és tündökölt, nyitogatta a kis szemét 🙂 (1215 g)

Jánoska állapota továbbra is stabil, sőt: javuló tendenciát mutat, a szipapot továbbra is utálja, mindenáron le szeretné szerelni, oly mértékben, hogy pirosra képes hergelni magát, pulzusa meg persze az egekben. A klinikára minden nap érkezik egy – egy hölgy, aki gitározik a babáknak, és szüleiknek. Ma Jánoska került sorra, és az énekek idejére alább hagyott a mérgeskedése is 🙂 Annamarinak hívják a mai énekes-gitáros hölgyet, és szerdán már a “Halleluját” fogja énekelni Jánoskának!!! Köszönet Pápai Zolinak és a közreműködőknek! (1490g)

Imáinkat meghallgatja a jó Isten! Halleluja!

Üdvözlettel: Batizi család minden tagja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 22.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

A gyerekek jó híreket küldenek nektek! Igazi ügyes babák már: szépülnek, gyógyulnak, javulnak, nőnek!

Annácska ma is fel volt öltöztetve kis hercegnősre – ez egyébként nővérkétől is függ és attól, hogy az esti áttörölgetés, fürdetés után van – e ideje “extrákra”. Olyan jó nyugodtnak, kisimultnak látni!

Jánoska pedig ma saját maga döntötte el, hogy nincs szüksége a lélegeztetésre! Csak kicsit sokáig tartott, amíg a nővérek, orvosok észrevették, hogy azért sír és azért megy össze – vissza a pulzusa és szíve, mert zavarja, hogy nem önállóan lélegzik! Tehát áttették fél kettőkor szipap-ra, és azóta jól van! Nyugodt, rendben van a véreredménye, és műteni továbbra sem kell. Egyébként nyugtatásként adtak neki cumit, amit nagyon ügyesen használt, bár apa előtt kiköpte és nem engedte visszatenni. Annuska, orvosok és a nővérek is nagyon várják vissza a János kórházba.

Minket sok intézendő vár a jövő héten, gondoljatok ránk, hogy semmi ne maradjon ki!

A sok üdvözletet, puszit, ölelést átadjuk a gyerekeknek a simogatások során.

Nagyon szép hetet nektek, üdvözlettel és puszi mindenkinek:

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 21.

 

Kedves Családunk, Barátaink!

Szombaton azért maradtunk el a beszámolóval, mert nagy lelkesedéssel rendezgettük a babák szobáját 🙂 akik ma töltik be a NEGYEDIK élet hetüket!

Amikor reggel Annácskához bementem, majdnem elájultam! Fel volt öltöztetve, a haja szépen le volt simogatva és már reggel várta a délutáni dajkálást! A súlya 1210 gramm. Hihetetlen, hogy ilyen nyugodtan tudjuk tartani, szépen lélegzik, mutogat, rágcsál (az rejtély, hogy mit…), nagyon jól reagál a külső ingerekre (mint pl. vaku, villany, apa mély hangja stb.). Csodálatos változás a pár héttel ezelőtti állapothoz képest, amikor még úgy kellett látnunk őt, hogy az egész kis testét megemelte a lélegeztetőgép, olyan erősen nyomta be az oxigént. De az már mögöttünk van, hála Isten gyógyító kegyelmének! A képek pedig magukért beszélnek. Nagypapa már a Füredi Anna – bálra szeretné vinni megtáncoltatni!

Jánoska is nagy reményt ad nekünk és megerősít az egyre javuló állapotával, így bízunk benne, hogy hamarosan visszajöhet Annácska mellé. Tegnap az orvos is azt mondta (kértem megerősítést, hogy ugye nem csak én látom jobb színben a gyerekemet) hogy valóban szebb a színe, a hasa állapota nagyon jó, egyre kevesebb váladék távozik a kis csövön a hasfalából. Az altató kiürült belőle és nagyon jók a légzés funkciói, de még nem veszik le a lélegeztetőről, mert meginognak a paraméterei, amikor hozzányúlnak. Sok információ, orvosi szaknyelv ránk ragad az inkubátor mellett. Tegnap délben vénát akart neki szúrni egy nővérke, hogy vért vegyen tőle. Még jó, hogy Csabi benn volt és mondta neki, hogy a centrál vénát azért szúrták a nyakába, hogy ne kelljen a kis testét mindig meggyötörni. Azért imádkoztam tegnap amikor benn voltam nála (a Máté 17, 14-21 alapján: a holdkóros fiú meggyógyítása), hogy a gyulladásos értéke csökkenjen 100 körülire – és tegnap este mennyi volt az érték: nem sokkal több, mint 100!

Áldott szép vasárnapot nektek, nagyon köszönjük, hogy nem lankadtok és kitartotok mellettünk!

Puszilunk benneteket

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 20.

 

Kedves velünk együtt örülők!

A mai nap ismét nagyon szép volt. Amikor a babáink jól vannak, mi is megtáltosodunk, kivirulunk. Én ma többet takarítottam, mint az elmúlt 2 hétben, amikor se lelki se fizikai erőmből nem jutott túl sok a lakás rendezgetésére. Csabi pedig elment végre az orvoshoz a fájó – sajgó vállával, amit gyógyszerrel, krémmel, fizioterápiával, gyógytornával fognak kezelni a jövő héttől.

Amikor jövök – megyek a két babánk között, mindig elmondom nekik a híreket a testvérkéről. És azt is mondom nekik, hogy a nővérkéken kívül Jézus és az angyalok is vigyáznak rájuk. Én nem tudom, hogy mit tárgyalnak a Gondviseléssel, de a versenyszellem mintha már kezdene kialakulni 🙂 És nagyon szeretnének megint egymás mellett lenni, aminek megfelelően:

Annuska 1180 gr, lassan utoléri Jánoskát; szép, mosolyog, mocorog, és nagyon szép a szaturációja és a pulzusa is, amikor simogatom. A haját a nővérkék valahogy mindig összesimogatják – így egy kicsit “punk”osra sikeredik a frizura 🙂 Stabilan tartja magát és nagyon szereti a finom tejet, jókat nyamnyog az etetések után 🙂 (ami jelenleg még szondával megy) A holnapi kenguruztatás egyre valószínűbb!

Jánoska mai győzelmei: a kapott vérnek köszönhetően javult a trombocita száma, amivel küzd a gyulladás ellen, ami egyébként kezd elmúlni (230 – ról 180 – ra ment le az érték, ami még mindig magas, de csökken!!!); a haspuffadás is sokat enyhült hétfőhöz képest; tiszta a vizelete és a széklete; a váladék, amit a hasából kivezetnek egyre kevesebb és egyre tisztább; semmilyen műtétet nem emlegetett ma az orvos; légköri levegőt kap, nem pedig tiszta oxigént (ami jó légzésre utal); az agykamra mérete nem tágul (ami azt jelenti, hogy nem veszélyes az agyvíz mennyisége), sokkal szebb és nyugodtabb az arca; a centrális vénát sikerült megcsinálni, és az ő haja viszont minden körülmények között nagyon szépre van fésülve 🙂

Ami pedig a ma esti csoda: hívtuk a PIC – et, hogy van Jánoska és az orvos a következőt mondta: leállították az altatót, ami holnapra kiürül a szervezetéből, és mivel annyira jók a légzési paraméterei, holnap megpróbálják a lélegeztetőről is levenni! Hétfőn este még az volt, hogy azonnal műteni kell és hogy életveszélyben van! A mai állapota óriási kegyelem, csoda, szeretet megnyilvánulás a jó Istentől! Mekkora harc ez egy alig 4 hetes apróságtól!

Csak csodálni tudom a babáinkat és benneteket, hogy az imáitok megtartják őket Isten kegyelméből!

Köszönünk minden levelet, SMS – t, telefonhívást – nem ígérem, hogy mindegyikre tudunk válaszolni, de a szívünkig jutnak!

millió puszi és hála

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 19.

 

Kedves Családunk és Barátaink!

Ma reggel nagyon jó hír fogadott Annácskával kapcsolatban: 1130 gramm! Anyukám azt mondta, hogy a kislányok az ágy alatt is felnőnek 🙂 Nos, Annácskánk erre hajaz éppen! A vér használt neki, a doktornő is azt mondta, hogy szép rózsás a bőre. Szombatra tartogatnak nekünk egy meglepetést: ha Annácska továbbra is ilyen hős, akkor a nővérke bevállalja, hogy szombaton kenguruztathatom! Az azt jelenti, hogy kiteszik a mellkasomra és dajkálhatom! Ez óriási dolog – imádkozzatok kérlek, hogy jó legyen az állapota és hogy lehessen részünk ebben az örömben!

Jánoska állapota stabil. Ma ott álltam, amikor 2 nővér próbált neki 45 percen keresztül vénát találni és szúrni – nem sikerült. Aztán csak “simán” vért vettek a kis talpacskájából. A centrális vénát még nem csinálták meg neki (a nyakába lesz majd), ha az meglesz, nem kell ennyiszer szúrkálni. Az orvos ismét elmondta, hogy milyen veszélyek vannak vele kapcsolatban: ebbe a bélgyulladásba bele is lehet halni; ha az agy kamrája nem húzódik össze (a súlyos agyvérzés miatt), akkor majd műtéti úton le kell szívni az agyvizet; ha a szeme nem jól fejlődik, akkor majd vagy injekcióval, vagy lézeres műtéttel lehet rajta segíteni és ha sokáig van lélegeztetőgépen, akkor krónikus tüdőbeteg lehet. Szóval még van út előttünk! De nagyon bízunk benne, hogy Jézus őt is meggyógyítja, mint ahogyan Annácskát is folyamatosan erősíti.

Csabi közben elintézte az egyszeri anyasági segélyt, a családi pótlékot, a babakötvényt. Megvan minden papírjuk a gyerekeknek, TAJ kártya, lakcímkártya. A kormányablakban a személyi igazolványukat is el akarták kérni az ügyintézéshez, de Csabi nagyon furcsán nézett rájuk és rájöttek, hogy az még nincs nekik.

Tudjuk, hogy rengeteget gondoltok ránk, hogy imádkoztok értünk és hogy nagyon szeretitek a babáinkat!

Millió puszi mindenkinek,

Batizi család apraja – nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

Kedves Barátaink, Családunk!

A tegnapi napon (június 18.) a gyerekeink öntötték belénk a lelket és bátorítottak minket! Nagyon örül a szívünk, hogy ilyen harcos babáink vannak! Szinte megszégyenülünk mellettük kitartásban és erőben!

Jánoska állapota klinikailag jó, stabil – bírja a lélegeztetést, már nem kell neki a keringés javító gyógyszer, nincs vér a székletében és a pisijében, a hasa puffadt, de nem kemény és egyre kevesebb váladék távozik a hasába bevezetett csövön, jól bírta a vér transzfúziót. Mindkét orvos reménykedve mondta, hogy bíznak benne, nem kell műteni. Tegnap szúrtak neki egy centrális vénát a nyakába, hogy ne kelljen annyiszor megszúrni vérvétel, infúziós stb. miatt. A fájdalomra morfiumot kap és altatót is, hogy ne szedje ki a csöveket. Pont akkor rakták rendbe, tisztába, amikor ott voltam – olyan szépen, kedvesen, szeretettel bánt vele a nővér! Beszél hozzá, simogatja – hihetetlenül megható és áldott az a munka, amit ők végeznek! A köldökzsinórja gyógyul folyamatosan.

Annácska 1085 gr (990 gr született), vérszegénységre kapott vért (de amint elmondta a főorvos asszony, ez koraszülött babáknál “természetes”: mert a méhen kívül másfajta vörösvérsejteket képeznek, mint a méhen belül és ebben még segítségre szorulnak, plusz sokszor vesznek vért tőlük, azt is pótolni kell és a fertőzés elleni harcban is kell a friss, erős vér). Szépen mocorog és reggel nagyon sokáig nyitva volt a szeme. Az ultrahang eredményei nagyon biztatóak: az agyvérzés továbbra is szívódik fel, a kamrák mérete jó és a hasán látott folt (amiről jelenleg nem tudják, hogy mi) milliméterekkel csökkent.

Nagyon hálásak vagyunk Istennek, amiért Ő tartja a kezében a babáinkat; Jézusnak, amiért gyógyítja őket; a Szentléleknek, amiért kipótolja a mi imáinkat, amikor nekünk elfogy a szó; Nektek, amiért a vért adtatok a gyerekeinknek és hogy nap, mint nap rengetek bátorítást, támogatást kapunk tőletek.

Igyekszünk majd képeket is küldeni. Csabi szokott fényképezni és amikor ő volt a gyerekeknél, pont a fal felé voltak fordítva.

Nagyon köszönjük, hogy velünk vagytok és kitartotok!

Áldott szép napot

Csabi, Cili és a gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

Kedves Mindannyian, kik sokat gondoltok ránk!

A ma hajnali (június 17) elgondolkodtató történések után, jobb kedvre derített minket az Úr reggel. Annácska drága már nincs infúzióra kötve, 22g-okat eszik, és a légzés is magától ment neki. A véreredményekben nem volt fertőzésre utaló eredmény, viszont újra kap vért, mert vérszegénységet állapítottak meg. Délután meg újra bekerült a garatrásegítő, hogy könnyebben lélegezhessen. Ez már csak ilyen a koraszülötteknél sajnos. Reméljük, hogy holnapra jobban lesz.

Jánoska fertőzése kicsit alább hagyott, a keringést segítő készítményekből már kevesebbet kap. A jó hír, hogy mégsem olyan vészes (életveszélyes továbbra is) a bélgyulladása mint gondolták, azaz nem kell azonnal műteni. Sajnos a bacik nagyon elvékonyították a beleinek a falát, ami ki is lyukadt, szerencsére.. Istennek hála… a luk mérete nem túl nagy, akár még öngyógyulás is lehetséges, és akkor csak majd később kell műteni. Jelenleg a fertőzés a legnagyobb gond nála, mivel így nem lehet csak infúziósan táplálni, ill. a bacik próbálják még jobban tönkretenni szemünk-fénye belső szerveit.

Ma este már jobb volt a keringése Jánoskának, stabil az állapota, a kapott vért jól bírja. Külön köszönet a véradóknak!

Annácska állapota is stabil, Ő is jól bírja a kapott vért, az új vér labor eredmények is biztatóak.

Bízunk Istenben, sokat imádkozunk, könyörgünk, hogy legyenek jobban mindketten.

Isten áldjon meg Benneteket gazdagon, az Ő szeretetéből!

Üdvözlünk Mindenkit:

Batizi család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

Kedves Mindenki!

Tegnap (június 16) ismét rosszabbra fordult a helyzet Jánoska körül. A fertőzés, amit elkapott, megtámadta a belecskéit, és ki is lyukasztotta valahol. Ezáltal levegő került a pocijába, amitől felfújódott a hasa. A keringése is rosszabbodott és újra gép lélegezteti. Állapota miatt átszállításra került éjjel a SOTE 1.-es klinikára. 23 óra környékén, a riasztott sebész, kis gumicsövet vezetett a hasába, amit egész jól bírt, és most azon át távozik a hasából a levegő, és az oda nem illő dolgok. Állapota így stabilabbá vált, és nem fáj már neki a hasa. A mai nap folyamán meg fogják nézni ultrahanggal, hogy milyen az állapota, és az alapján döntik el, milyen egyéb beavatkozásra van szükség, és mikor. Előre láthatólag meg fogják műteni, hogy a kiszakadt belecskét összevarrják. Mi, már a mentő érkezése előtt fél órával ott voltunk, a riasztott imakör pedig hűségesen imádkozott velünk érte, értük, értünk!

Annácska jelenleg stabil, bár róla is azt mondták, bujkál benne megint valami fertőzés. Ma megpróbáljuk Őt is átszállíttatni Jánoska mellé.

Köszönjük mindenkinek az imákat, az együttérzést!

A Batizi Család

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 14-15.

Kedves Címzettek!

A szombati nap teljes nyugalomban és békességben telt. A mai reggel azonban nem jó hírekkel fogadott a doktornő. Eltették egymás mellől a gyerekeket, mert Jánoska megint elkapott egy fertőzést, jelenleg nem tudják, hogy mit. Tünetek és kezelés: véres széklet; a gyomrából szondán vezetik ki a váladékot; kapja a vért, amit adtatok; nem kaphat anyatejet, csak infúziót; ismét antibiotikum kúra és gyomortámogató gyógyszerek. A lelkiállapotomat leírni nem tudom. Ilyen szép másfél hét után, mint a mi mögöttünk van – ismét egy mélypont. Annácska hála Istennek jól van, így most minden anyatej neki megy.

Továbbra is bemegyünk hozzájuk a napi 3 látogatáskor, ezerszer lefertőtlenítjük magunkat, de nem nyúlunk be az inkubátorba és nem simogatjuk meg őket.

Hálásak vagyunk a gyermekeinkért és továbbra is harcolunk imában értük!

Köszönjük, hogy mellettünk vagytok, gondoljatok a gyerekekre!

Sok puszi mindenkinek, hálás köszönettel

Batizi család apraja, nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 13.

Kedves Címzettek!

A babák továbbra is nagyon ügyesek, a doktornőjük már mosolyogva szokott hozzám odajönni és egyre többet bátorít. Imában továbbra is a következőkért kérjük a harcot: az agyvérzés szövődmények, károsodás nélkül vonuljon vissza mindkét babánál, Rózsácskánál a hasi ultrahangon látott “folt” vagy tűnjön el, vagy tudják beazonosítani, a látásuk is legyen rendben (Annuskának ma rendben találták, kicsi Csabinál láttak valamit, de nem tudják mit). Az ultrahang vizsgálatok minden szerdán ismétlődnek, a szemvizsgálat azt hiszem 2 hetente.  Az étel porciójuk ma már 16 gramm volt – nagyon jól bírják a táplálást! Annuskánál teljesen leállították az egyik nyugtatót a mai napon, bízunk benne, hogy jól reagál, nem fog görcsölni és nem kell visszaállítani. Így most már ő is többet nyújtózik, mocorog, mosolyog, kinyitja a szemét, ásítozik.

A ma délutáni apás látogatás csodálatos meglepetést tartogatott: mindkét babánkat kivették az inkubátorból és mindketten karban tarthattuk őket! Nagyon kis pirinyók, és a kezdeti kis sírás után – Rózsácskának ma hallottuk először a hangját 🙂 – nyugalomba tudtuk őket simogatni. Van egy nővér, Zsuzsa (Kapocs Márti ismerőse), aki kimondottan odafigyel arra, hogy foghassuk a babákat. Más nővér még nem ajánlotta ezt fel. Csabinak azért volt ez pláne különleges élmény, mert az apukájának ma van a születésnapja, és ahogy fogta a babákat, benne is jobban tudatosult a tény: ő is apa 🙂 Papónak ezúton is boldog születésnapot kívánunk a képekkel!

Egy másik doktornő leült mellém egy pár percet beszélgetni és megkérdezte, hogy vagyok lelkileg – fizikailag. Ő az, aki azt mondta, hogy imádkozik a babákért, most pedig megkérdezte, hogy milyen gyülekezetbe járunk. Nagyon bátorított engem is, pedig lehet, hogy nekik nem is lehetne “szorosabb, személyesebb” kapcsolatot kialakítani a szülőkkel. De nagyon jól esett tőle.

Most egy kicsit hosszabbra sikerült a beszámoló, köszönjük, hogy mellettünk vagytok gondoltban – imában!

Puszilunk mindenkit, üdvözlettel – szeretettel: Cili, Csabi és a babák

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 12.

A mai napunk is szuper volt! Annuskának felezték a görcslazító adagját, Jánoska pedig már önállóan, rásegítés nélkül lélegzik. (amikor a csövet 5. -re is kiszedte magából, és stabilan bírta, az egyik ápolónő azt mondta neki: “Ha kiszedted, akkor most már tessék önállóan lélegezni” azóta se tették vissza neki.) Ma már 14. g volt az ételadag 3 óránként, és bírja a pocakjuk! A doktornő csodát emleget, hogy ilyen fertőzésből ennyi idő alatt helyrejöttek, és még enni is tudnak rendesen, más babákkal ellentétben. Ma Annáról 2, Jánoskáról 3 képet küldünk 🙂

Köszönjük az Imákat, de kérjük, ne hagyjátok abba, mert a veszély még mindig fennáll.

Puszi mindenkinek!

Szeretettel: A kis és a nagy Batizik 🙂

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 11.

Kedves Mindenki!

A gyerekek mai napja is jól telt, ma már 12g kajcsi csúszott le etetésenként! Mindketten nyugodtak, kivéve, ha valaki bolygatja őket például simogatással, mert akkor Janómanó rögtön menekülne, és fintorog :). Az ultrahangon megerősítették, hogy kezd múlni az agyacskájukból a vér, bár Janinak mintha nagyobbodott volna az agyféltekék közötti rész. Annácskának a hasában/gyomrában/gyomrán… lévő dologról annyit tudtak kideríteni, hogy kisebbedett. A lényeg az, hogy nyugodtak, és gyarapodnak. Köszönjük a sok Imát és gondolatot. A tegnapi hírlevélből kimaradt, hogy a nagymami is megsimogathatta őket. Ma a véradáson kilencen tisztelték meg gyermekeinket megjelenésükkel, köszönjük nekik a picik nevében!

Szeretettel üdvözlünk mindenkit:

Batizik apraja és nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 10.

Kedves Mindenki!

A mai napon meglettek a véreredmények, és minden rendben van! Nagyon örülünk és hálásak vagyunk Istennek, hogy 2 és fél hét után itt tartunk. Mindazok után, amin keresztül mentek az első héten!

Holnap ismét nagy nap lesz, mert a szerda az összes ultrahang vizsgálat napja: koponya, szív, hasi stb. Nagyon bízunk benne, hogy ott is jók lesznek az eredmények. A koponya miatt aggódom a legjobban, mert Annuskának az agyvérzése elég kritikus volt. Nagyon sokat imádkozunk érte! Bár ma csak sírtam az inkubátorok mellett – örömömben, fáradtságomban, aggodalmamban. A nővér persze rám szólt, hogy a könnyeket hagyjam kívül. De nem mindig olyan könnyű, amikor látod a két csöpp babádat és belegondolsz, hogy 2 hét alatt annyi mélységet jártak meg egészségügyileg! Végtelenül büszkék vagyunk rájuk!

Mindenkinek hálásan köszönjük a véradást a mi babáink és a többi baba nevében is! Hogy ezért fáradtok, időt és energiát szántok rá ebben a nagy melegben!

Nagyon sok puszi nektek, gondolunk mindenkire és köszönjük, hogy kitartotok mellettünk!

Cili, Csabi és a gyerekek

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 9.

Kedves Mindenki!

A gyerekek mai napja is nyugodtan telt. Jánoska megpróbálkozott ma többször is az öngyógyítással (kalamol, és rugdalózik, nyújtózik sokat, amivel kiszedi magából a légzésrásegítő csövet), de a nővérkék mindig visszadugták az orrába. Anna nyugisan alszik, mivel ellentétben korábbi híreinkkel, mégiscsak kap 2 féle görcslazítót (nyugtatót), bár görcsei nincsenek. Mindketten jól bírják a táplálást, naponta most már 2 grammal emelik majd az adagjukat (mai adag 8g.volt, (2 szem meggynyi mennyiség :)/ etetés). Imáink közt szerepel, hogy a holnapi vérvételen jó eredmények szülessenek, Annácska agyvérzése nyom és károsodás nélkül szívódjon fel, valamint, hogy Cilikének legyen több teje a megnövekedett igények kielégítésére, valamint energiája a napi rohanási rutin elvégzésére.

Üdvözlettel:  a Batizi család (apraja és nagyja)

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 8.

Kedves Mindenki!

Ma hajnalban voltak a babáink 2 hetesek. Nagyon boldogok és hálásak vagyunk Istennek, hogy túl vagyunk ezen a nehéz, fájdalmas, aggódással teli időszakon.

Isten szervezése csodálatos volt: az első héten, amikor a babák a legnehezebb és legkritikusabb életveszélyes állapotban voltak, minden éjszaka – hajnalban felmentem a PIC (perinatális intenzív centrum) ajtaja elé imádkozni. Volt ott egy csúnya, rozoga szék – de párnás volt és a karfája pont úgy volt eltörve, hogy jól tudtam rajta támaszkodni. Nekem volt odakészítve. Annak ellenére, hogy a szülők csak napi 3 alkalommal láthatják a gyermekeket, engem minden este beengedtek, mert látták, hogy ott vagyok. Ez nagy kegyelem volt Istentől; nagy jóindulat és együttérzés a nővérek és orvosok részéről. Amikor a babák már nem voltak a mélyponton, engem nem hívtak be este, eltűnt a szék onnan és kitettek a kórházból. Pont annyit tudtam ebben a kivételes helyzetben lenni, amíg nekik a legnagyobb szükségük volt arra, hogy ott legyek mellettük.

A babák állapota több, mint stabil – egyre kevesebb cső, kis bukósisak, vezeték, szonda veszi őket körül. A diktafont – amire meséket mondtunk, énekeltünk, Zsoltárt olvastunk fel – sokat használták, mert kifogyott belőle az elem. A gyerekek a táplálást nagyon jól bírják, holnaptól valószínűleg napi 2 grammal fogják emelni a 3 óránkénti etetés adagját (ez 8 gramm lesz!). Rózsa baba 990 grammról már 1050 grammra “hízott”, Jánoskának még 10 gramm hiányzik a születési súlyához – de rájöttünk az okára: bárki hozzányúl, olyan nagyokat nyújtózkodik, mozgolódik, rúgkapál – így szó szerint ledolgozza a bevitt táplálékot. Mindezt olyan arcjátékkal – hogy vagy színész, vagy énekes lesz belőle. A megfelelő tejmennyiség érdekében a vasszögön kívül már minden eszek – iszok: hála Istennek elég jó eredménnyel. Volt hogy csak sírtam, amikor láttam más anyukát hogy 15 perc alatt produkál 1 üveg tejet – hozzá hasonlítottam magam. Aztán rájöttem, hogy az ő gyereke már 15 grammot eszik, tehát neki annyi kell. A mieink kevesebbet esznek, tehát az én kevesebb tejem pont elég nekik – sőt a nővérke mondta, hogy ma már estére is maradt nekik! Ez is imameghallgatás 🙂 A babákat nagyon finoman szoktam simogatni, de Janikának egyszer csak lement a szaturációja. Erre jön egy másik nővér, benyúl az inkubátorba, és szó szerint megcsikizi Jánoskát. Azt mondta, hogy ne nyugtassam, hanem bolygassam 🙂  Egy másik nővér azt mondta, hogy anyuka, nagyon szépek a babák!

Gyulai Mártiék Annikájától ma megkaptuk a kiságyát, ami Anna Rózsánké lesz. Annika nagyon jó szívvel adta, sőt fel is díszítette masnival!

Nagyon köszönjük, hogy imában hordoztok minket! Köszönjük a sok érdeklődést, a telefonokat, az e – maileket és hogy lelkileg támogattok minket!

Nagyon sok puszi és hálás köszönet, a Batizi család apraja – nagyja

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 2.

A mai napi hírlevél tele van jó hírekkel! Mindkettőnk fehérvérsejt száma megfelelő, normális értéket mutat. Annuska trombocita száma messzemenően magas, azaz nagyon ügyesen küzd a betegséggel. (magasabb, mint a professzor nénié 🙂 ) Már nem kapunk görcsoldót, és nyugtatókat, hanem csak görcslazítót, azt is jobbára csak Annuska. Jó a keringésünk és a reflexmozgásunk is. Cukros vizet és zsírpótló készítményt is kapunk, így a súlyunk is kezdi megközelíteni a születési súlyunkat. Jó a vérünk, nem vagyunk vérszegények, és nem is sűrűbb, mint kellene. A doktor nénik és a nővérkék már mosollyal az arcukon beszélnek rólunk, amihez Janika “szép” sírása is hozzájárul, mivel már nem kell neki a lélegeztető gép, így tud egész hangosan is sírni 🙂  Jani már a szemét is nyitogatta, amikor anya énekelt neki! (a videó a bizonyíték! )

Halkan jegyezzük meg, hogy holnaptól már Cilitej is csurran-cseppen számunkra, és lassan a gyomorszondánkat is kiveszik.

Ezúton (papa útján) köszönjük mindenkinek az imákat, és azt, hogy annyit gondoltok ránk, apróságokra.

Sok puszi mindenkinek!

Anna és János

Vissza a Tartalomjegyzékhez


.

.

2014. június 1.

Kedves Mindenki!

Ma már sokkal jobban voltunk, cukros vizet és zsírt is kaptunk. Holnaptól viszont már mamitejcsi is lecsúszhat a doktornénik szerint! Hála Istennek, anyukánkat felkészülten érte a hír, így ma este már le is adta az első üvegcse tejcsit az ápolónéniknek. Persze nem vagyunk mohók, csak szép lassan fogjuk fogyasztani 🙂

Puszi mindenkinek, és köszönjük az imákat!

Anna és Janika

Vissza a Tartalomjegyzékhez


Interjú a Soltész családdal

[fullwidth background_color=”” background_image=”” background_parallax=”none” enable_mobile=”no” parallax_speed=”0.3″ background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” video_url=”” video_aspect_ratio=”16:9″ video_webm=”” video_mp4=”” video_ogv=”” video_preview_image=”” overlay_color=”” overlay_opacity=”0.5″ video_mute=”yes” video_loop=”yes” fade=”no” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding_top=”20″ padding_bottom=”20″ padding_left=”” padding_right=”” hundred_percent=”no” equal_height_columns=”no” hide_on_mobile=”no” menu_anchor=”” class=”” id=””][one_full last=”yes” spacing=”yes” center_content=”no” hide_on_mobile=”no” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” hover_type=”none” link=”” border_position=”all” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” margin_top=”” margin_bottom=”” animation_type=”” animation_direction=”” animation_speed=”0.1″ animation_offset=”” class=”” id=””][fusion_text]

  1. Kérem, hogy beszéljetek arról, hogy mikor, hol és milyen családba születtetek, kik a szüleitek, testvéreitek, hogyan és hol teltek gyermekéveitek?

Anita: Édesanyám könyvelő édesapám vállalkozó volt. Elmondhatom, hogy egyedüli gyerekkén szeretetteljes családi légkörben nevelkedtem, a II. kerületben

Attila: Szüleim iparművészek, egy nővérem van, aki 8 évvel idősebb nálam és két, immár érettségiző gyermek édesanyja, szintén Budán, a XII. – kerületben születtem.

  1. Hogyan történt megtérésetek, milyen út vezetett a Megváltóval való találkozásotokhoz? Hol és ki által történt a bemerítésetek? (Ezt viszonylag röviden, mert a részletes történet már megjelent.)

Anita: Noha szüleim nem jártak hitben, nagyszüleim és dédszüleim között komoly hívő emberek voltak. Tinédzserként is foglalkoztattak a hit nagy kérdései, „mi végre vagyunk a világon” és „mi lesz a halál után”. Végül 25 évesen juthattam hitre a Pasaréti Református Gyülekezetben egy lelkészi beszélgetés során. A bemerítésem történetét pedig ismeri a gyülekezet, hiszen az elmúlt év tavaszán merítkeztem be, a Budai Baptista gyülekezetben.

Attila: Bach Máté passiójának szövegén keresztül ismerhettem meg az evangéliumi történetet egy zenekari próbán. Ezt követően keresetem fel a Pasaréti Református Gyülekezetet, ahol hitre jutottam és szintén itt, a Budai Gyülekezetben volt a bemerítésem idestova másfél éve.

  1. Milyen volt a gyülekezet(ek) ahová fiatalként bekerültetek? Hogy éreztétek ott magatokat? (itt lehet sztorizni, arról, ami megérintett titeket, ami meghatározó volt)

Anita: Egy nyílt, családias légkörű ifibe csöppenhettem bele. Tulajdonképpen a munkahelyemre is az egyik oda járó ifis társam hívott el, aki később kolleganőm is lett. Összességében úgy tudnám jellemezni, hogy barátokra és lelki otthonra találtam a gyülekezetben.

Attila: Hasonlóan pozitív tapasztalatokat élhettem át a megtérésemet követően. Talán az egyik legfontosabb gyülekezeti ajándék a számomra az volt, hogy Isten velem együtt elhívta az egyik fagottos társamat Tallián Dánielt, akivel életre szóló testvéri közösség alakult ki közöttünk és együtt kezdtünk gyülekezetbe járni. Ő a mai napig a Fesztivál Zenekar szólistája.

  1. Milyen szolgálat(ok)ba kapcsolódtatok be, miután a gyülekezet tagjai lettetek?

Anita: Őszintén megvallva én soha nem voltam a szavak embere, vagyis az „szavak asszonya”. Szolgálati területem is a Kapernaum Csoporthoz kötődött, amely halmozottan sérült emberek felé szolgál például azzal, hogy vasárnap megszervezi a sérültek számára templomba jutást, illetve nyári táborokat szervez. Részt vehettem a táboroztatásba, kreatív programok szervezésében, lebonyolításában.

Attila: Megtérésem után néhány évvel belekerültem a gyerekmunkába, ahol az alkalmakat segítettem, énekek tanításával és a nyári gyerektáborok szervezésében és vezetésében vállalhattam részt. Valahogy úgy alakult, hogy inkább missziós jellegű szolgálatokba „csöppentem bele”, gimnáziumi bibliakör vezetés, MEKDSZ diákkör vezetés a Zeneakadémián, MEKDSZ művész tábor szervezése, kárpátaljai misszió.

  1. Hogyan alakultak iskolás éveitek? Milyen szakmát tanultatok-tanultok? Hol dolgoztatok-dolgoztok világi munkahelye(i)teken?

Anita: A Kirakatrendező és Dekoratőr Szakiskola elvégzése után, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán végeztem rajz- vizuális kommunikáció szakon. Később, munka mellett a Bárczi-n, értelmileg akadályozott szakon szereztem gyógypedagógiai diplomát, gyermekeink megszületése után pedig az Iparművészeti Egyetem, a Vizuális Kommunikáció és Környezetkultúra képzésen vettem részt. Jelenleg a Csillagház Mozgásjavító Általános Iskolában dolgozom, mint komplex művészeti nevelés tanár.

Attila: Gyermekkoromat a sport határozta meg, szerettem volna Testnevelési Főiskolára menni. Aztán jött a zene és elkezdtem fagottozni, majd felvételt nyertem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola gimnáziumi osztályába és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szereztem művésztanári diplomát. A Bartók konziban éveken át tanítottam is, illetve a Budapesti zenekarokkal (BFZ, ÁHZ, MRSZ, LFKZ) léphettem fel Magyarország és a világ számos színpadán. Ezt követtőn lehetőségem nyílt arra, hogy több vállalkozásban is dolgozhassak, így megismerhettem egy vállalkozás belső életét, működését. A programozás és az internet iránti érdeklődésem ekkor alakult ki. Jelenleg a Baptista Teológiai Akadémián, master lelkipásztor szakos hallgató vagyok.

  1. Mikor és hogyan találtatok egymásra? Hogyan vezetett titeket Isten a párválasztásban? Néhány szót a családi életetekről, a gyermekeitek érkezéséről, az ő életükről.

Attila: Ez a történet éppen Dániel nevű zenésztársamhoz és testvéremhez kötődik, akit már említettem.  Szóval Dániel, aki nekem szívbéli jó barátom és akivel annak idején gyakran egymás mellett ültünk a zenekarban és a gyülekezetben, egyszer csak elkezdett találkozgatni egy bizonyos titokzatos, az ifiben újonnan érkezett lánnyal. Kissé meglepődtem, amikor beszámolt ezekről a testvéri beszélgetésekről mivel kiderült a számomra, hogy egyáltalán nem valamiféle könnyed csevegésekről van szó, hanem a hit, és az élet fontos kérdéseit tárgyalják meg közösen. Egy idő után nem tudtam türtőztetni a kíváncsiságomat és megkérdeztem, hogy mi a helyzet a szerelemmel, mármint hogy teszik-e neki az új lány. Dániel elnevette magát és valami olyasmit mondott, hogy „Anita nagyon jó fej, de szerelemről szó sem lehet” mert teljesen más, mint ő. Valami olyasmit is hozzátett, hogy hasonló furcsa dolgai vannak, mint nekem. Mondanom sem kell, hogy ezek után már igazán nem tudtam hova tenni a dolgot. Ki lehet az a lány, akivel az én barátom olyan dolgokról beszélget, mint velem és szerelemről szó sem lehet.

Anita: Én persze csak annyit tudtam, hogy Daninak van valami fagottos barátja, aki szintén a gyülekezetbe jár. Egyik alkalommal, az istentiszteleten egyszerre érkeztünk Atillával a karzatra, ahol a fiatalok ülni szoktak. Attila megkérdezte, hogy mellém ülhet-e. Az Istentisztelet után szokás volt, hogy a fiatalok megbeszélték a hallottakat és elmondták, hogy kivel mi történt az elmúlt napokban. Hát így ismerkedünk meg ifisként, majd a gyülekezeti táborokban közösen eltöltött idő alatt közelebbről is megismerhettük egymást.

  1. Hogyan vezetett titeket Isten ide, a budai gyülekezetbe? Hogyan sikerült a beilleszkedés? Megtaláltátok-e a szolgálati helyeteket?

Anita: Az interneten találtunk rá Fábián Sándor igehirdetéseire és ezek alapján azt gondoltuk, hogy a Budai Gyülekezetben a Sanyi által képviselt nyílt és őszinte légkör uralkodik, ahol mi is megélhetjük a hitünket, a gyerekeinkkel együtt.

  1. Attila: Miért kezdtél el tanulni a Baptista Teológián? Milyen meghatározó élményeket kaptál ott az Úrtól? Milyen változásokat hozott ez a családi életetekben?

Attila: Azt éreztem, hogy szeretnék a hitemmel tisztába kerülni. Mások kritizálása helyett, szeretném a hitemet tudatosan és gyakorlati módon úgy megélni, hogy azt Isten, önmagam, a családom és mások előtt is tudjam vállalni. A legmeghatározóbb élmény a számomra, az Istennel megélt közösség valósága. A Szentlélek vezetése nem egy „dobozos termék”, nincsenek „megoldó képletek”, biztos „receptek”. Isten annak ellenér szeret, hogy igazán ismer, annak ellenére nem bánt, hogy megtehetné, annak ellenére nem ítél el, hogy minden joga meg lenne hozzá, ez a Krisztusban megélt közösség ejtette rabul a lelkem.

Anita: A család talán az egyik legnehezebb lelki környezet, mert valóban ismerjük egymást. Minden bűn, hazugság, képmutatás visszaüt. Nem változásról, hanem sokkal inkább értékről beszélnék. A legnagyobb értéknek azt látom, hogy megerősödött bennük az a meggyőződés, hogy lehet Istent követni a hétköznapok bukásaiban, indulataiban, küzdelmeiben is. Az odaszánás, a hit döntései egészen közel jöttek hozzánk, a hétköznapokba.

  1. Kérem, hogy beszéljetek életetek kiemelkedő próbáiról, arról, hogy hogyan és milyen élethelyzetek által tanított Isten titeket eddigi hívő életetekben?

Anita: A próba lényege számomra az Istennek való kiszolgáltatottság átélése. Amikor az emberi erő elfogy és nincs más csak a kegyelem. Talán mióta megszülettek a gyerekek, azóta a próba fogalma is mást jelent. Nem akarom a részletekkel terhelni az olvasókat, de én magam is negyedévente orvosi kontrollvizsgálásra járok, a gyerekekkel is mindig van valami baleset. Hol egy fog törik ki, hol egy kar törik el. A teológia elvégzése is nagy anyagi erőfeszítést jelent a számunkra. Szóval én gyakran úgy érzem, hogy mi nem vízen járunk, hanem vízen élünk, vagyis folyamatosan átéljük az Istennek való kiszolgáltatottságunkat.

Attila: Amellett, hogy Anitával teljesen egyet értek, mostanában a lelki szolgálatot is kemény hitpróbának élem meg. Amikor hívőként igyekszem viselkedni akár a legegyszerűbb élethelyzetben, akkor is gyakran megkapom a magamét. A lelkigondozás ugyanis a „reménytelenség” és a „szégyen” világában zajlik. A bajlódó emberek „reménytelen helyzetekről”, „reménytelen emberekről”, „reménytelen kapcsolatokról” beszélnek. Az egésznek a hátterét pedig az egyéni sors sebei, a takargatott szégyen adja. A segítő hitének próbája az, hogy egyfelől elismerje egy helyzetről, hogy emberileg reménytelen és ne akarja emberi erővel megoldani. A másik hitpróba pedig az, hogy nyíltan felvállalja a segítő azokat a gondolatokat, mondatokat vagy cselekedeteket, amelyeket Isten mutat a reménytelenség vagy a szégyen közepén. A Szentlélek követése az „itt és most”-ban olyan hitpróba, amiben gyakran úgy érzem, hogy csak bukdácsolni tudok. De amikor a hit irányába bukdácsolok, akkor szokta Isten a legérdekesebb és legnagyszerűbb dolgokkal megdicsőíteni magát.

  1. Mondanátok Pár szót a gyerekeitekről?

Anita: Három gyermeket nevelhetünk Isten kegyelméből. A kegyelmet pedig tényleg nem kötelező kegyes fordulatként mondom, hanem mert olyan ajándékiakként tekintünk rájuk, akiket egy időre ránk bízott Isten. Máté 9 éves, Illés 8 éves, Villő pedig 5 éves.

Attila: Sokszor úgy érzem, hogy a mai világban már a kisiskolásoknak is szinte felnőtt módon kell teljesíteni az iskolában. Nagyon becsülöm őket, mert derekasan helytállnak az élet próbáiban. Jó lenne, ha nem csak biológiai, hanem lelki szülők is lehetnénk a számukra azzal, hogy Krisztushoz tudjuk vezetni őket.

  1. Van-e kedves igétek, éneketek, és miért az?

Anita: Az enyém a Jel. 22:5: „És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.” Talán azért mert vizuális alkat vagyok és ennek az igének a hangulata gazdag asszociációkat ébreszt bennem.

Attila: Az én kedvencem Kol. 3:16: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” Ez volt az első igés kártyán, amelyet kaptam.

  1. Milyen terveitek vannak, amit megoszthattok a gyülekezettel?

Anita: Ha lehetek őszinte az eddigi életem egyáltalán nem a terveim szerint történt, úgyhogy óvatos vagyok a tervezéssel. Ez néha kicsit meg is terhel, hiszen nincs egy határozott jövőképem. Annyit azonban tudok, hogy Isten cselekedetei eddig jobbak voltak az én terveimnél.

Attila: A Teológia elkezdése és befejezése olyan tervek, amely lassan kezdenek megvalósulni. Most nem terveim, hanem sokkal inkább kérdéseim vannak a jövővel kapcsolatban, amelyek közül talán a legfontosabb a számomra így hangzik „hol akarod a szolgálatunkat használni Urunk”?[/fusion_text][/one_full][/fullwidth]

X