Életem, Krisztus élete bennem

Lelkész családba születtem, imádkozni, énekelni hamar megtanultam. A szüleim rengeteget veszekedtek, és ezt sehogy se tudtam összebékíteni a szép és tartalmas prédikációkkal, amiket vasárnap hallottam édesapámtól.

A kommunista tanárok sokat szívattak az iskolában. A bibliai történeteket megszerettem, imádkozni, énekelni megtanultam, de a lényeg hiányzott.
Vasárnap reggelenként istentisztelet helyett Foxi-Maxit néztem bátyámmal együtt.
Rengeteget aggódtam, szinte mindenért, az általános iskolában csakúgy mint a középiskolában, ahol, szörnyű nehézséget jelentett pl. a kalapács síkra való reszelése technika órán, és ezen az sem változtatott, hogy egyetemi éveim alatt elfogadtam Jézust személyes megváltómnak. A szokásaim sok területen megváltoztak, de pár dologban semmi újat nem tapasztaltam. Az aggódásaim újra és újra előjöttek.
Több évet töltöttem egy lelkésszel, aki evangelizációt végzett az egész országban, fiatalok között, és rengeteget tanulhattam ezen a területen. Ezután kerültem kapcsolatba a Timóteus Társasággal, ahol az utógondozás, a vezetőképzés fontossága, és gyakorlati megvalósítása vált hangsúlyossá. Utólag látom, hogy Isten milyen gondosan készített elő, hogy az evangelizáció, utógondozás és vezetőképzés komplex képet alakítson ki bennem arra, hogy mindezekkel szolgálni tudjam népemet, akár lelkipásztorokról, akár laikusokról legyen szó.
Végtelen hálával töltött el, hogy megtérésem után alkalmam nyílt arra, hogy hirdessem az evangéliumot több száz egyetemistának, hogy részt vegyek utógondozásukban, és vezetővé válásukban.

A leghálásabb azonban azért vagyok, hogy Isten megtanított egy fontos lehetőséget. Ez annak a felismerése, hogy a megtérés, metanoia, azt jelenti, hogy a gondolkodásmódunk változik meg.
A Példabeszédek könyve elmondja, hogy olyanná válunk, mint amilyenek a gondolataink. A gondolatok meghatározzák az érzéseinket, az érzések a tetteinket, a tettek a szokásokat és a szokások a jellemet. (Fil.4:4-8.) Ugyanakkor Isten figyelmeztet bennünket, hogy csak arról gondolkodjunk, ami tiszta, igaz, tisztességes, igazságos, ami kedves, jó hírű, ha van valami, ami erény, dicséret. Ebbe nem fér bele sem az aggódás, sem a félelem, sem a parázna tekintetet követő, sem a magunkat lebecsülő, sem a hálátlanul panaszkodó, sem egyéb olyan gondolat, ami nem a Lélek gyümölcsét termi bennünk. Ugyanakkor tudjuk, hogy ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsásson és megtisztítson minden hamisságtól. (1Jn.1:9 ). Ezeken keresztül figyelmeztetett Isten arra, hogy amikor olyan gondolatom van, ami aggódás, félelem, tisztátalanság, békétlenség, örömtelenség, hálátlanság, akkor megvallom ezt mint bűnt, kérem hogy bocsásson meg és tisztítson meg, s aztán töltsön el Lelkével. (Ef.5:18. ). A Szent Lélekkel eltöltött élet viszont a hálaadástól és a magasztalástól túlcsorduló élet, ezért készítettem egy listát arról hogy miért lehetek hálás és miért magasztalhatom Istent. Amikor hit által megtisztultam Jézus vérében, megteltem Lelkével hit által, akkor dicsérem Őt és hálát adok Neki. Így egész nap, egész héten, egész életemben az Ő erejével, győzelmével, örömével járok az Ő dicsőségére.
Ma sem vagyok tökéletes, de hitemet a Tökéletes Megváltóba vetem. Ezért tudtam túljutni egy váláson, és ezért szolgálom Őt a nagy gyülekezetben.